(1. Fejezet) 13. Rész. ~Ne menj el, kérlek!~

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. :) Szerintem ugyanolyan "röbid" lett, de azért jó olvasást! :) 

Niall szemszöge:

-UR ISTEN! MELANIE!!!!-kiabáltam.
-Mi van Niall?-jött be a nagy kiabálásra Zayn.
-N-nézz oda.-mutattam a TV-re.
-MELANIE!!!-kiabált mostmár Zayn is. Megfogtam a kocsikulcsot, kirángattam Zayn-t a kocsihoz, majd bepattantam a kocsiba, megvártam míg Zayn is beül, és elindultunk. Gondoltam a legközelebbi korházba megyünk először, hátha ott van. Igazam is lett. Pont akkor vitték be a műtőbe. Nem is kellett megkérdezni a recepcióst, hogy hova kell menni.
-Doki! Mi van Melanie-val?!-szaladtam oda a műtő előtt álló dokihoz.
-Önök a hozzátartozzói?-kérdezte mire csak bólintottunk egyet.- Miss Clark súlyos autóbalesetet szenvedett. A gerince eltört, a bordája megrepedt, csoda hogy egyátalán túlélte, de meg kell műtenünk, hogy a törött gerinc jól forrjon össze.-folytatta. Csak halgattunmk, egyszerűen nem bírtunk megszólalni. Idegesen hajamba túrtam, majd kifújtam a bent tartott levegőt.
-Nem sok esélyt tartok rá, hogy felébred, mert miután behoztuk, kómába esett. Hírtelen kóma...-jött oda egy másik doktor. 
-M-mi?-kérdezte Zayn kétségbeesetten. Láttam rajta, hogy mindjárt sír. 
-Doktor úr... Kérem, tegyen meg minden tőle telhetőt! A lehetetlent is próbálja meg kérem!...-muszály leülnöm egy székre...
-Megpróbálom, de most megyek, megnézem mit tehetek...-indult meg a műtő felé.
-Doki! Vigyázzon az unokahúgomra!-kiabált utána Zayn. Az orvos csak bólintott, majd bement. Most mi lesz? Nem hagyhat itt! Nem!... Kilenc óra és a doki még mindig nem jött ki. Már lassan négy órája bent van. Aggódom. Mi van ha?... Kinyílt a műtő ajtaja, az orvos lépett ki.
-Doki! Hogy van Mel?-futottam oda. Zayn elaludt a székeken, de ő is felébredt az ajtónyílásra. 
-Sajnálom, de felébreszteni nem tudtuk, ezért még kómában van... A bordáit helyre raktuk, gerince mostmár jól fog összeforrni.
-És... körülbelül mikor fog magához téni? És emlékezni fog ránk?-kérdeztük kétségbeesetten, álmosan, sajogó fejjel. Leültem a mögöttem lévő szére. Nem bírtam tovább. Zayn sem. Ő is leült. A doki elment a másik irányba. Felhívtam a többieket is. Direkt csak a műtét után akartam nekik szólni. Szóval felhívtam Liz-t. Mikor elmondtam neki, elkezdett sírni... Mondtam neki, hogy jöjjenek be. Be is jöttek. Azonnal Zayn nyakába borult.
-Shht...-nyugtatta. Ami éppenséggel nem nagyon sikerült neki. Megint jött a doktor.
-Doktor! Mikor mehetünk be hozzá?-kérdezte Liz. A doki hátrafordult.
-Ha akarnak, akkor most is bemehetnek, csak először hadd vigyék át az intenzív osztályra. 
-Köszönjük!
-De egyszerre csak hárman menjenek be hozzá!-fordult vissza, mert közben elindult.
-Rendben! Köszönjük!-mondtam, majd leültem. Megvártuk míg átviszi Mel-t majd én, Zayn és Lizzie mentünk be. Ott feküdt, magatehetetlenül. Leültem mellé a székre, majd megfogtam a kezét. Arcon pusziltam.
-Mel... Ne menj el kérlek! Nem hagyhatsz itt minket.-suttogtam neki, hátha hallja. Fejét másik irányba fordította, kezem megszorította. Remélem hallott valamit...

Melanie szemszöge:

Bevittek a kórházba, majd a műtőbe. A doktor mondott valamit, de csak motyogást értettem. Végre vége a műtétnek és nem turkálnak többet a hasamban és a gerincemnél. Átvittek egy másik kórterembe, ahol csak én voltam egyedül. Hárman bejöhettek, az egyikük biztos Niall az, mert megfogta a kezemet. Megszorítottam neki a kezét majd megmozdultam. Fájt. Nem kellett volna megmozdulnom. 

Három héttel később Niall szemszöge:

Melanie felébredt. Annyira örültem neki, hogy azt el sem tudom mondani. Megpuszilam, megöleltem, megcsókoltam... Annyira szeretem. Az orvosok még benttartják pár napig. De ha gyorsabban javul az állapota, akkor lehet már holnap hazaengedik. Három órával később, hét órakor bejött az orvos a kórterembe.
-Jónapot. Kontroll-ra jöttem. Ha megkérhetem önöket, fáradjanak ki.-tessékelt ki minket. Megpusziltam Melanie arcát, majd kimentünk. Egy jó fél óra mulva kijött a doktor. Felálltunk.
-Nos...-kezdett bele.-Melanie állapota sokkal jobb, mint négy órával ezelőtt. Holnap már haza is mehet.-fejezte be mosolyogva, majd elment. Mi benetünk Mel-hez, és elmondtuk neki a jóhírt. Persze ezt már tudta, mert a doki elmondta neki, ugyhogy nem kellett sokáig várnia. 


Ez lett volna a kövi rész. :) Remélem tetszett! Komizzatok légyszíves. :) *Niky*

(1. Fejezet) 12. Rész ~Baleset~

Sziasztok! Itt a következő rész "kis" késéssel. De nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást! Ja, és várom a kommenteket! :) 

Reggel kipattantak a szemeim. Felakartam ülni, de Niall drága úgy szorított, hogy alig bírtam megmoccanni. Miután sikeresen kimásztam az ágyból, beálltam a szekrény elé és kikaptam egy munkába való ruhát:

Most csak ezt az egyszerű szettet választottam. Niall mocorgott egy kicsit. Halkan becsuktam a szekrényajtót, odamentem az éjjeli asztalhoz a telefonomért, betettem a zsebembe és adtam Niall-nek egy puszit. Mikor hajoltam volna el visszarántott, majd megcsókolt. 

-Mennem kéne munkába...-kezdtem bele.

-De nem fogsz! Mert tudod, mi vagyunk ott a főnökök.

-De már biztos elkell a segítség.

-Ha akarsz akkor menj. De nem muszály.-ült fel. Kicsit tanakodtam.

-De bemegyek.-felkeltem az ágyból.Megindultam az ajtó felé. Kiléptem a szobából és lebattyogtam a konyhába kávét. Liz is lent volt. Nem jön ma dolgozni, mivel Zayn-nel megy el valahová. Rajta egy neon kék felső és egy rövid farmer volt. Haja kontyban volt, míg enyém szabadon volt hagyva és bal oldalon omlott vállamra. 

-Reggelt!-köszöntem, majd bementem a konyhába. Louis is ott volt. Elővettem a kávéhoz szükséges dolgokat, és megcsináltam azt. Leültem a kanapára és benyomtam a TV-t. Semmi érdekes nem ment benne, ezért jobbnak láttam, ha bemegyek a többiekhez a konyhába. Végül is még csak hét óra és akkor megyek be amikor akarok. Bementem a konyhába és leültem az egyik székre. 

-Na? Mizu?-kérdeztem Liam-ra nézve. 

-Semmi különös. Veletek?

-Semmi. Mennem kéne dolgozni.-felálltam a székről, majd felvettem a cipőm és megfogtam a táskámat.

-Az jó. Akkor siess!

-Jó jó! Sziasztok!-kiabáltam vissza az ajtóból. Elindultam szépen lassan sétálva a kávézó felé. Mikor oda éertem, bementem Mike-hoz és jelentettem. 

-Szia Mike. Jöttem dolgozni!-léptem be az irodájába. 

-Szia. Okés. A kiszolgálás a tiéd oké?

-Okés. Rohanok!-mondtam és már mentem is ki az ajtón. Siettem a csajokhoz, majd megfogtam a kötényem, és megfogtam az első tálcát, majd kivittem az egyes asztalhoz.

-Jó étvágyat!-letettem a tálcát és már mentem is vissza a következőért. Ezt csináltam egész délelőtt. Mikor végre leülhettem egy percre enni még akkor is szállítani kellett volna, de szerencsére Kitty, az egyik felszolgálólány a sok közül. Öten vagyunk felszolgálók. Én, Kitty, Anne, Jesy és Louise. Miután ettünk visszatértünk a munkához. Egész délután ötig ezt csináltuk, közben pedig jókat röhögtünk. Végre lejárt a munkaidőnk. Elmentem hátra az öltözőbe és levetettem magam egy székre. Miután végre kipihentem magam, levettem a kötényem, betettem a szekrénybe és elmentem elköszönni Mike-hoz. 

-Szia... Akkor én most megyek oké?-léptem be az ajtóján.

-Szia oké. Persze. Menj. További szép napot!-köszönt.

-Neked is!-mondtam, majd sarkon fordultam. Kiléptem az ajtón és becsuktam. Megindultam a kijárat felé. Megláttam a lányokat, még felszolgáltak. Elkösöntem tőlük is.

-Sziasztok lányok! További jó munkát! És Anne, neki ne ess valamelyik vendégnek!-nevettem.

-Szia. És nem fogok!-nevetett velem ő is.

-Szia!-köszöntek egyszerre a többiek is. Kiértem a hideg utcára. Sötétedni kezdett már. Éppen mentem volna át a másik oldalra, amikor az út közepén egy kocsi hírtelen bekanyarodott. Megilyedtem, mert olyan gyorsan jött. Egyszer csak éreztem, hogy valami oldalba vágott, és többet semmit. Még annyit hallottam, hogy sziránázva jött egy autó. Utána minden elsötétedett. 

Niall szemszöge:

Reggel Melanie hamar elment. Nem is tudtam tőle elköszönni. De mind egy. Délután két órakor be kellett menni a stúdióba próbálni, mivel holnap lesz egy koncert. Négykor lett vége a próbának és ötre értünk haza. Melanie munkaideje pont most járt le. Fél órára rá még nincs itthon. Kezdek aggódni. 

-Srácok! Nem tudjátok, hogy merre lehet Mel?-kérdeztem kíváncsian. 

-Nem. Miért?

-Már negyed órája itthon kellene lennie.-mondtam, majd bekapcsoltam a TV-t. Pont a híradó ment. 

Egy lányt elütöttek a Nando's előtt!"

 Nagyon megilyedtem, mert hátha Melanie az. A lány kora ki volt irva, és az is hogy milyen magas. Na meg az is, hogy hogyan történt az egész. Ezek után jött a lány neve... Melanie Clark.
-UR ISTEN! MELANIE!!!!-kiabáltam.
-Mi van Niall?-jött be a nagy kiabálásra Zayn.
-N-nézz oda.-mutattam a TV-re.
-MELANIE!!!-kiabált mostmár Zayn is. 

Innen fogom folytatni a részt! Remélem tetszett. Komizzatok légyszíves! :) Köszönöm, *Niky*