(1. Fejezet) 16. Rész ~Doki~

Hellohw babes! Meghoztam a következő részt! :) Remélem tetszeni fog. :3 *Niky*

Reggel korán keltünk, olyan 6 óra körül. Felvettem egy fehér felsőt és egy sötét nadrágot. Átballagtam a fürdőbe, fogat mostam, kifésültem majd lófarokba kötöttem hajamat, arcom is megmostam, hogy frissnek látszódjam, majd visszamentem a szobába. Niall az ágyon ült,már fel volt öltözve, keze arcán volt. Láttam rajta hogy valami nagyon gondolkozik, mert nem vette érsze hogy bejöttem. 
-Jó reggelt.-ültem le mellé.-Min gondolkozol annyira?
-Neked is. Ennyire látszik hogy agyalok?-kérdezte.
-Aha...
-Csak azon, hogy mivan, ha nem lehet baba...
-Shht... Nyugi, lesz! Bízom benne.-öleltem meg.
-Oké. Te vagy az anyuka, te érzed.-fogta meg két kezével arcomat, majd megcsókolt. Csókunk után összekulcsoltuk a kezeinket, és lementünk. A többiek lent voltak. Na tessék... Harry mostmár virágszírmokkal jött. Elkezdte srni a fejünkre azt, amit összegyűjtött egy szatyorba. 
-HARRY! Fejezd be!-nevettem.
-Oké...-szontyolodott el.-De ugye majd vigyázhatok a kicsire?-reménykedett.
-Persze, csak nyugi van.-simogattam meg a fejét. Letette a szatyrot és megölelt. Aminek nem nagyon örültem, mert már hét óra, és még enni sem ettünk, és félkor el kellene indulni hogy időben odaérjünk. 
-De... mi lenne ha elengednél és akkor tudnál is vigyázni a kicsire ha nem roppantod össze velem együtt.-mondtam vigyorogva, de persze nem szprított nagyon.
-Ohh.. Bocsi...
-Semmi, de mi együnk mert nem fogunk odaérni a dokihoz.-fogtam meg Niall kezét majd bevezettem a konyhába. Gyorsan összedobtam két szendvicset, persze Niall-nek extra nagyot. Leültünk az asztalhoz, majd megettük a szendókat. Liz és Zayn is lejöttek közben. Jót beszélgettünk velük. Aztán eljött a fél nyolc. Felkaptuk a cuccainkat, a többiek szerencsét kívántak, és elindultunk a dokihoz. Mikor odaértünk a doki egyből kiszúrt minket, és szinte egyből be is mentünk, csak pár percet kellett várnunk. 
-Van egy jó hírem...-mondta az orvos vizsgálat közben.
-Igen?-néztünk rá furán.
-Maguknak kisbabájuk lesz.-mosolygott majd elvette azt az ultrahangos bigyót a hasamtól. Niall-el egymásra néztünk, majd mi is mosolyogtunk. 
-És lehet már tudni mi lesz?-kérdzete Niall a hülyeséget.-Jó csak vicceltem.
-Majd egy hónap múlva jöjjenek vissza.-felöltöztem, majd megköszöntük és kiléptünk az ajtón. Ahogy elhagytuk a rendelőt Niall felkapott az utcán és elrodította magát, hogy "Apa leszek!"
-Csak halkan!-tettem az ujjam a szájára, nehogy a rajongók megtudják. Letett, majd beszálltunk akocsiba és elindultunk hazafelé. Mikor beléptünk az ajtón lerohantak minket, és össze vissza kérdezősködtek a többiek mi meg csak vártuk hogy elnyugodjanak. Kellett nekik tíz perc.
-Na?-kérdezte Liz kíváncsian.
-Mondod vagy mondjam?-néztem Niall-re.
-Mondd.
-Anya leszek!-köptem ki a számon vigyorogva. Liz egyből a nyakamba ugrott. Én és Niall csak nevettünk. A srácok lekezeltek Niall-al, Zayn megpuszilt engem, majd azt mondta, hogy ha Niall nem vigyáz rám kellő képpen, akkor kitekeri a fülét. Én csak nevettem egyet. 
~Ideje lenne ebédelni.-gondoltam. Bementem a konyhába, előszedtem egy tányért és csináltam mindnekinek egy-egy szendvicset. 
-Skacok!! Ebéd!-kiabáltam ki az étkezőből a nappaliba. Azonnal becsődültek, mint a kiskutyák, amikor az anyjukat keresik. Megettük a szendvicseket, majd elmosogattam Liz-zel és leültünk a TV elé. Az egész délütánt filmnézéssel töltöttük. Nagyon hamar elmet a délután. Megvacsiztunk olyan nyolc óra körül, majd én felmentem a szobába, mondva fáradt vagyok, de hát az is voltam. Elmentem letusolni, fogat mostam, majd visszaballagtam a szobába. Megfogtam a telefonomat, majd beledugtam a fülhalgatót, a fülest a fülembe tettem és bebújtam az ágyba. Fél tíz körül átestem az álomvilágba. 

(1. Fejezet) 15. Rész ~Mozi és vallomások sokassága~

Sziasztook! Meghoztam a részt! :) Remélyem tetszeni fog! :) Jó olvasást! :) 


Felkaptam magamra és még átmentem a fürdőbe megcsinálni a hajamat, és lementem. A srácok és Liz lent beszélgettek. Megköszörültem a torkom hátha észre vesznek, de nem. Odaosontam Niall mögé, és nyakon csíptem.
-Szsz..-sziszegett. Mosolyogtam rajta egyet, majd eléjük mentem. 
-Wow!
-Mivan? Ez csak egy egyszerű szett...
-Akkor is jól ál rajtad...-állt fel majd magához húzott és megcsókolt. Harry valami fura képet vágott. Nagyon gyanús volt nekem...
-Harry! Ne perverzkedj!-szólt rá Louis.  Még mindig olyan fejet vágott, na mind egy. Pár perc elteltével is olyan fejet vágott, majd kicsit enyhülni kezdett. Végre.
-Mehetünk?-kérdezte Niall.
-Persze.-belekaroltam, majd megindultunk a kijárat felé. Kinyitotta a kocsi ajtaját, majd beszálltam. Ő is gyorsan beszállt, majd elindultunk. A mozi csak pár utcányira volt tőlünk, úgyhogy hamar odaértünk. Megvettük a jegyeket, ott kb fál órát álltunk sorban. Miután odaadták a jegyeinket, bementünk, megkerestük a helyünket. Pár perc mulva elsötétedtek a villanyok, és elkezdődött a film. 

~Film után~

Nem is volt olyan rossz a film, mivel majdnem az egészet végigbeszélgettük. Már páran ránk is szóltak, hogy maradjunk már csendben. Vége lett a filmnek, kivilágosodott minden. Kimentünk az utcára.
-Ez nagyon jó volt!-mondtam, mire csak átölelt. Megindultunk a kocsi felé. Beszálltam, majd ő is bepattant mellém, és megindultunk hazafelé.

~Niall szemszöge~

Már minden készen áll. Meg szeretném kérni Mel kezét. Nagyon izgulok. Ameddig mi a moziban voltunk, addig Lizzie-ék készülődtek, persze nekik elmondtam. Csak érjünk haza. Remélem szépen díszítették fel a lakást.
Mikor Mel kiszált a kocsiból, éreztem, hogy nagyon meg fog lepődni, hogy ki lesz díszítve az egész ház. Beléptünk a házba, a többiek a kanapén ültek itthoni ruhákban. A ház pont úgy volt feldíszítve ahogy szerettem volna. Nagyon kiettek magukért. Melanie annyira meglepett arccal nézett, hogy alig jött ki hang a torkán. 
-E-ez? Mire készültök?-kérdezte meglepetten. 
-Mindjárt jövök!-mondtam, majd felfutottam a lépcsőn a gyűrűért. Be a szobába, majd az éjjeliszekrényemhez mentem, és kivettem az arany gyűrűt. Kinyitottam a kis dobozkát, megnéztem nem-e esett valami baja, de hála istennek nem. Lassan lementem a lépcsőn, majd megálltam Mel előtt és letérdeltem. A többiek felálltak.
-Melanie Clark...-kezdtem nehezen.-Szeretlek, és veled szeretném leélni a teljes életemet, ezért azt szeretném kérdezni, hogy... Hozzám jönnél feleségül?-tettem fel végül a nagy kérdést.
-Niall... Én... Igen!-megcsókolt, majd megölelt. Nagy kő esett le a szívemről.  A többiek elkezdtek ujjongani, tapsoltak, fütyültek. 
-Szerelekt Melanie Clark!-kiabáltam, majd felkaptam és megpörgettem. 
-Élljen az ifjú pááár!-ordítozott Harry és rózsaszírmokat szórt körénk. Én csak nevettem. Odaadtam Melanie-nek a gyűrűt, pontosabban felhúztam az ujjára. 
-Ami azt illeti...-kezdett bele mondandójába Mel. Nem tudtam mit akarhat mondani.-Ezt csak Liz tudja, de itt az ideje, hogy te is megtudd, vagyis ti is megtudjátok...
-Mond már!-vágptt közbe Liam.
-Niall... Apa leszel.-megdöbbentem. Apa leszek! Ezt nem hiszem el! 
-Komolyan?
-Igen. A doki azt mondta, hogy 99,9 tized százalék rá az esély.-nem tudtam rá mit mondani, csak megpörgettem.
-ÉN VAGYOK A VILÁG LEGBOLDOGABB EMBERE!!-kiabáltam még mindig pörögve. 
-Héé. Tegyél lee!
-Oké.-letettem.-Mikor kell visszamenni a dokihoz, hogy pontosan megtudjuk?-kérdeztem. 
-Holnap.-mondta, majd a többiek felé fordult. 
-Az én kis unokatesóm anyuci lesz!-ölelte meg Zayn, majd sorra a többiek. Harry súgott neki valamit, amin nevetett egyet.
-Min nevettél édes?
-Csak azon, hogy Harry azt mondta, hogy bárcsak annyit enne majd a gyerek, mint te.-erre én is nevettem egyet. 
-Harry te kis ütődött.-veregettem meg a vállát. Ez is egy nagyon jó nap. Olyan boldog vagyok mint még soha. Már várom a holnapot, hogy végre megtudhassuk, mennyi az esély rá, hogy megmaradjon a baba. 

~Melanie szemszöge~

Úr isten! El sem hiszem, hogy igent mondtam! Annyira örülök, hogy meglérte a kezemet, már mióta erre vártam. Kimondhatatlanul örülök! Most hogy én is elmondtam az én titkomat, ő is boldog lehet. Már ennyi az idő? Te jó ég! Tíz perc múlva fél tizenegy!
-Niall, én elmentem aludni, mert holnap reggel nyolcra kell menni a dokihoz.-mentem oda hozzá, mert én Liz-zel beszélgettem ő pedig Harry-vel.
-Én is megyek azt hiszem. Nem akarom hogy az én életem egyedül aludjon.-mosolygott.
-De szeretlek...-
-Jóéjt srácok, Lizzie...-mondtuk.
-Sziasztok!Jóéjt!-mosolyogtak ők is.
-Élljen az ifjú pááár!-ugrált megint Harry.
-Jólvan Harry fejezd be, a kismama álmos!-fogta le Liz és közben nevetett. Megindultunk az emelet felé. Bementünk a szobába, megfogtam a pizsimet, és átbattyogtam a fűrdőbe. Ledobáltam magamról a ruháimat, majd beálltam a tükör elé, hogy megnézzem a hasamat. Miközben nézegettem magamat Niall osont mögém, de észrevettem. Gondolom meg akart csikizni, de megfordultam. 
-A fenébe, meg akartalak csikizni.-mondta majd bementünk a zuhany alá. Goyrsan lezuhiztunk, felöltöztünk pizsibe, majd visszamentünk a szobába. Bebújtunk az ágyba, Niall ránk dobta a takarót majd átöltlet, és lassan elaludtunk olyan tizenegy óra körül. 

(1. Fejezet) 14. Rész ~Otthon, édes otthon~

Halii! Itt a kövi rész! :) Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :) 


Melnanie szemszöge:

*Reggel*

Reggel van... Végre hazamehetek a kórházból. Lassan kimásztam az ágyból, vigyázva arra, hogy ne verjem be sehová a gerincemet, mert még nagyon fáj. Odabattyogtam a "szekrényhez", kivettem a bőröndöt, és a ruhákat szépen belepakoltam. Pár percre rá Niall-ék léptel be az ajtón. Felálltam, adtam neki egy puszit, és a többieket meg megöleltem. 
-Nos... Úgy látszik hazamehet.-lépett be a doktor. Odaadta a papirokat, amiket ki kell tölteni, és már mehettünk is. A kijárat előtt még odamentünk a recepcióshoz, és megköszöntünk neki mindent, mert ő vigyázott rám, amikor a srácoknak próbálniuk kellett, hiszen jövőhéten fellépnek az O2 aránában. Kiléptünk az ajtón, és bepattantunk a kocsiba. megvártuk amíg Louis beteszi a csomagjaimat a csomagtartóba és ő is beszál. 

*Otthon*

-Otthon, édes otthon!-kiabáltam bent a házban miután beértünk. Ledogtuk a cuccokat, én levágódtam a kanapéra és benyomtam a Tv-t. Niall egy szendviccsel a kezében foglalt mellettem helyet. Olyan mókásan ette azt a szendót, hogy nevetnem kellett. Alig fért bele a szájába. 
-Mit nevetsz?! Enni próbálok!-dobálta a szavakat teli szájjal. Már Zayn-ék is röhögtek a padlón fekve. Én csak a kanapén ültem és kuncogtam. 
-Haver! Te... hülye vagy! Hogy tudsz megenni egy öt emeletes szendvicset?-kérdezte a nevetéstől fulladozva Louis. Niall hátrafordult teli szájjal. 
-Hát azt úgy Louis...-folytatta volna ha Harry nem szól közbe.
-Csapadék mentesen ha kérhetem!-nevetett mert egy kajadarab esett a fejére. 
-Bocs.-vigyorgott mellettem a szőkeség. Lenyelte, majd folytatta.-Louis az úgy van, hogy elég nagy a gyomrom, és a szám, és belefér nem úgy mint neked, mert neked olyan pici a szád mint egy egérszáj.-vigyorgott kajánul. 
-Hahaha! Nagyon vicces vagy Nialler!-nyújtotta ki a nyelvét. Én már kidőltem a nevetéstől, mert Niall arca tiszta vaj volt. Ugyanígy Liz és Zayn is. Még Harry is, pedig neki nem volt nagyon jó kedve. 
-Hát akkor ha nagyon röhögni akartok akkor tessék!-mondta Niall és belenyomta a fejét a szendvicsbe. Harry pedig félrenyelt... mert pont ivott. Kiköpte azt ami benne volt a szájába, és ha jól sejtem Cola volt, mert rám is jutott egy kevés. Niall úgy nézett ki mint egy diszn, akit dagonyázás közben rajta kaptak azon, hogy eszik. 
-Én inkább leülök a földre mielőtt leesek...-ültem le a padlóra, de már akkor is alig álltam a lábamon. Már Niall is lent ült mellettem. Sőt, szabájosan fulladozott a nevetéstől. Hát egy órát nevettünk az biztos, ha nem többet. Miután végre abbahygtuk a nevetést bementünk Liz-zel a konyhába ebédet csinálni. 
-Mi legyen a kaja?-kérdezte.
-Hmm... Mondjuk... Lehetne krumplistészta?-kérdztem.
-Felőlem... Srácok! Krumplistészta jó lesz?-kérdzete meg őket. 
-Szuper! Legyen aaz!!-nyavajgott Louis. 
-Oké. Akkor az lesz!-jött vissza.-Mel, te menj csak piheni.-invitált ki.
-De én segíteni akarok.-ellenkeztem.
-Nem. Menj pihenj, vagy mit tudom én, csak ne segíts. Egyedül akarok most főzni.-mosolygott kedvesen.
-Hát... Oké. Akkor mentem.-nem tudom mi ütött belé. Nem szokott ilyen lenni. Na mind egy. Ha ezt akarja akkor legyen. 
-Na mi van?-ölelt át Niall. 
-Liz kizavart.-nevettem. Ezt meghalva Liz kiordított a konyhából.
-Nem zavartalak ki, csak most én akarok kreálni! Ne neked keljen a rossz gerinceddel!-kiabált.
-Köszi drága!-ordítottam vissza vigyorogva. Leültem a srácok közé, és elkezdtünk beszélgetni. Nem tudom meddig beszélgettünk, de Liz egyszer csak hozta az asztalhoz a krumplistésztát ebédre. 
-Nyami!-dörzsölte kezeit Niall és Louis. Nevettünk egyet és elkezdtünk enni.
-Ühm.. Liz, ez oltári finom lett!-mondtam.
-Köszi!-megettem a kajám, majd a tányért betettem a mosogatóba.
-Ki mosogat?-kérdeztem.
-Ééén!!-futott be Louis az ajtón. Átengedtem neki a terepet, én pedig felmentem a szobába. Benyomtam a laptopot és felléptem Twitter-re. Már jó régen voltam fent. Jött három üzenetem és van plussz kétszáz követőm! Visszakövettem őket, és rámentem az üzikre. Áhh. Mindegyik azt kéri hogy kövessem vissza. Hát az már megvolt. Délután két óra. Bujom a laptopot, és zenét halgatok. Niall nyit be az ajtón. 
-Hát te? Mi jót csinálsz?-kérdezte.
-Szerinted? Unalom van.-allítottam le a zenét. 
-Hát... Nekem lenne ötletem mivel üthetnénk el az időt...-ült le mellém.-Elmehetnénk mondjuk moziba, vagy vidámparkba.-ajánlotta.
-Hmm... Moziba jó lenne elmenni...-gondolkoztam milyen filmeket lehetne megnézni. Mondjuk a Az utazó címüt. Ezt mondom Niall-nek.
-Mondjuk Az utazók-at megnézni?-kérdeztem.
-Oké. Legyen az!-felállt az ágyról és engem is felhúzott. Adott egy csókot, és a nyakamba súgta: "Este hétre legyél készen!" Csak annyit mondtam "Oké.", majd kiment. Az idő estéig gyorsan eltelt. Előkerestem ezt a ruhát:

Felkaptam magamra és még átmentem a fürdőbe megcsinálni a hajamat, és lementem. A srácok és Liz lent beszélgettek. 

Innen fogom folytatni a részt. :) Ha tetszett, akkor komizz! :) Puszi *Niky*