(1. Fejezet) 16. Rész ~Doki~

Hellohw babes! Meghoztam a következő részt! :) Remélem tetszeni fog. :3 *Niky*

Reggel korán keltünk, olyan 6 óra körül. Felvettem egy fehér felsőt és egy sötét nadrágot. Átballagtam a fürdőbe, fogat mostam, kifésültem majd lófarokba kötöttem hajamat, arcom is megmostam, hogy frissnek látszódjam, majd visszamentem a szobába. Niall az ágyon ült,már fel volt öltözve, keze arcán volt. Láttam rajta hogy valami nagyon gondolkozik, mert nem vette érsze hogy bejöttem. 
-Jó reggelt.-ültem le mellé.-Min gondolkozol annyira?
-Neked is. Ennyire látszik hogy agyalok?-kérdezte.
-Aha...
-Csak azon, hogy mivan, ha nem lehet baba...
-Shht... Nyugi, lesz! Bízom benne.-öleltem meg.
-Oké. Te vagy az anyuka, te érzed.-fogta meg két kezével arcomat, majd megcsókolt. Csókunk után összekulcsoltuk a kezeinket, és lementünk. A többiek lent voltak. Na tessék... Harry mostmár virágszírmokkal jött. Elkezdte srni a fejünkre azt, amit összegyűjtött egy szatyorba. 
-HARRY! Fejezd be!-nevettem.
-Oké...-szontyolodott el.-De ugye majd vigyázhatok a kicsire?-reménykedett.
-Persze, csak nyugi van.-simogattam meg a fejét. Letette a szatyrot és megölelt. Aminek nem nagyon örültem, mert már hét óra, és még enni sem ettünk, és félkor el kellene indulni hogy időben odaérjünk. 
-De... mi lenne ha elengednél és akkor tudnál is vigyázni a kicsire ha nem roppantod össze velem együtt.-mondtam vigyorogva, de persze nem szprított nagyon.
-Ohh.. Bocsi...
-Semmi, de mi együnk mert nem fogunk odaérni a dokihoz.-fogtam meg Niall kezét majd bevezettem a konyhába. Gyorsan összedobtam két szendvicset, persze Niall-nek extra nagyot. Leültünk az asztalhoz, majd megettük a szendókat. Liz és Zayn is lejöttek közben. Jót beszélgettünk velük. Aztán eljött a fél nyolc. Felkaptuk a cuccainkat, a többiek szerencsét kívántak, és elindultunk a dokihoz. Mikor odaértünk a doki egyből kiszúrt minket, és szinte egyből be is mentünk, csak pár percet kellett várnunk. 
-Van egy jó hírem...-mondta az orvos vizsgálat közben.
-Igen?-néztünk rá furán.
-Maguknak kisbabájuk lesz.-mosolygott majd elvette azt az ultrahangos bigyót a hasamtól. Niall-el egymásra néztünk, majd mi is mosolyogtunk. 
-És lehet már tudni mi lesz?-kérdzete Niall a hülyeséget.-Jó csak vicceltem.
-Majd egy hónap múlva jöjjenek vissza.-felöltöztem, majd megköszöntük és kiléptünk az ajtón. Ahogy elhagytuk a rendelőt Niall felkapott az utcán és elrodította magát, hogy "Apa leszek!"
-Csak halkan!-tettem az ujjam a szájára, nehogy a rajongók megtudják. Letett, majd beszálltunk akocsiba és elindultunk hazafelé. Mikor beléptünk az ajtón lerohantak minket, és össze vissza kérdezősködtek a többiek mi meg csak vártuk hogy elnyugodjanak. Kellett nekik tíz perc.
-Na?-kérdezte Liz kíváncsian.
-Mondod vagy mondjam?-néztem Niall-re.
-Mondd.
-Anya leszek!-köptem ki a számon vigyorogva. Liz egyből a nyakamba ugrott. Én és Niall csak nevettünk. A srácok lekezeltek Niall-al, Zayn megpuszilt engem, majd azt mondta, hogy ha Niall nem vigyáz rám kellő képpen, akkor kitekeri a fülét. Én csak nevettem egyet. 
~Ideje lenne ebédelni.-gondoltam. Bementem a konyhába, előszedtem egy tányért és csináltam mindnekinek egy-egy szendvicset. 
-Skacok!! Ebéd!-kiabáltam ki az étkezőből a nappaliba. Azonnal becsődültek, mint a kiskutyák, amikor az anyjukat keresik. Megettük a szendvicseket, majd elmosogattam Liz-zel és leültünk a TV elé. Az egész délütánt filmnézéssel töltöttük. Nagyon hamar elmet a délután. Megvacsiztunk olyan nyolc óra körül, majd én felmentem a szobába, mondva fáradt vagyok, de hát az is voltam. Elmentem letusolni, fogat mostam, majd visszaballagtam a szobába. Megfogtam a telefonomat, majd beledugtam a fülhalgatót, a fülest a fülembe tettem és bebújtam az ágyba. Fél tíz körül átestem az álomvilágba. 

(1. Fejezet) 15. Rész ~Mozi és vallomások sokassága~

Sziasztook! Meghoztam a részt! :) Remélyem tetszeni fog! :) Jó olvasást! :) 


Felkaptam magamra és még átmentem a fürdőbe megcsinálni a hajamat, és lementem. A srácok és Liz lent beszélgettek. Megköszörültem a torkom hátha észre vesznek, de nem. Odaosontam Niall mögé, és nyakon csíptem.
-Szsz..-sziszegett. Mosolyogtam rajta egyet, majd eléjük mentem. 
-Wow!
-Mivan? Ez csak egy egyszerű szett...
-Akkor is jól ál rajtad...-állt fel majd magához húzott és megcsókolt. Harry valami fura képet vágott. Nagyon gyanús volt nekem...
-Harry! Ne perverzkedj!-szólt rá Louis.  Még mindig olyan fejet vágott, na mind egy. Pár perc elteltével is olyan fejet vágott, majd kicsit enyhülni kezdett. Végre.
-Mehetünk?-kérdezte Niall.
-Persze.-belekaroltam, majd megindultunk a kijárat felé. Kinyitotta a kocsi ajtaját, majd beszálltam. Ő is gyorsan beszállt, majd elindultunk. A mozi csak pár utcányira volt tőlünk, úgyhogy hamar odaértünk. Megvettük a jegyeket, ott kb fál órát álltunk sorban. Miután odaadták a jegyeinket, bementünk, megkerestük a helyünket. Pár perc mulva elsötétedtek a villanyok, és elkezdődött a film. 

~Film után~

Nem is volt olyan rossz a film, mivel majdnem az egészet végigbeszélgettük. Már páran ránk is szóltak, hogy maradjunk már csendben. Vége lett a filmnek, kivilágosodott minden. Kimentünk az utcára.
-Ez nagyon jó volt!-mondtam, mire csak átölelt. Megindultunk a kocsi felé. Beszálltam, majd ő is bepattant mellém, és megindultunk hazafelé.

~Niall szemszöge~

Már minden készen áll. Meg szeretném kérni Mel kezét. Nagyon izgulok. Ameddig mi a moziban voltunk, addig Lizzie-ék készülődtek, persze nekik elmondtam. Csak érjünk haza. Remélem szépen díszítették fel a lakást.
Mikor Mel kiszált a kocsiból, éreztem, hogy nagyon meg fog lepődni, hogy ki lesz díszítve az egész ház. Beléptünk a házba, a többiek a kanapén ültek itthoni ruhákban. A ház pont úgy volt feldíszítve ahogy szerettem volna. Nagyon kiettek magukért. Melanie annyira meglepett arccal nézett, hogy alig jött ki hang a torkán. 
-E-ez? Mire készültök?-kérdezte meglepetten. 
-Mindjárt jövök!-mondtam, majd felfutottam a lépcsőn a gyűrűért. Be a szobába, majd az éjjeliszekrényemhez mentem, és kivettem az arany gyűrűt. Kinyitottam a kis dobozkát, megnéztem nem-e esett valami baja, de hála istennek nem. Lassan lementem a lépcsőn, majd megálltam Mel előtt és letérdeltem. A többiek felálltak.
-Melanie Clark...-kezdtem nehezen.-Szeretlek, és veled szeretném leélni a teljes életemet, ezért azt szeretném kérdezni, hogy... Hozzám jönnél feleségül?-tettem fel végül a nagy kérdést.
-Niall... Én... Igen!-megcsókolt, majd megölelt. Nagy kő esett le a szívemről.  A többiek elkezdtek ujjongani, tapsoltak, fütyültek. 
-Szerelekt Melanie Clark!-kiabáltam, majd felkaptam és megpörgettem. 
-Élljen az ifjú pááár!-ordítozott Harry és rózsaszírmokat szórt körénk. Én csak nevettem. Odaadtam Melanie-nek a gyűrűt, pontosabban felhúztam az ujjára. 
-Ami azt illeti...-kezdett bele mondandójába Mel. Nem tudtam mit akarhat mondani.-Ezt csak Liz tudja, de itt az ideje, hogy te is megtudd, vagyis ti is megtudjátok...
-Mond már!-vágptt közbe Liam.
-Niall... Apa leszel.-megdöbbentem. Apa leszek! Ezt nem hiszem el! 
-Komolyan?
-Igen. A doki azt mondta, hogy 99,9 tized százalék rá az esély.-nem tudtam rá mit mondani, csak megpörgettem.
-ÉN VAGYOK A VILÁG LEGBOLDOGABB EMBERE!!-kiabáltam még mindig pörögve. 
-Héé. Tegyél lee!
-Oké.-letettem.-Mikor kell visszamenni a dokihoz, hogy pontosan megtudjuk?-kérdeztem. 
-Holnap.-mondta, majd a többiek felé fordult. 
-Az én kis unokatesóm anyuci lesz!-ölelte meg Zayn, majd sorra a többiek. Harry súgott neki valamit, amin nevetett egyet.
-Min nevettél édes?
-Csak azon, hogy Harry azt mondta, hogy bárcsak annyit enne majd a gyerek, mint te.-erre én is nevettem egyet. 
-Harry te kis ütődött.-veregettem meg a vállát. Ez is egy nagyon jó nap. Olyan boldog vagyok mint még soha. Már várom a holnapot, hogy végre megtudhassuk, mennyi az esély rá, hogy megmaradjon a baba. 

~Melanie szemszöge~

Úr isten! El sem hiszem, hogy igent mondtam! Annyira örülök, hogy meglérte a kezemet, már mióta erre vártam. Kimondhatatlanul örülök! Most hogy én is elmondtam az én titkomat, ő is boldog lehet. Már ennyi az idő? Te jó ég! Tíz perc múlva fél tizenegy!
-Niall, én elmentem aludni, mert holnap reggel nyolcra kell menni a dokihoz.-mentem oda hozzá, mert én Liz-zel beszélgettem ő pedig Harry-vel.
-Én is megyek azt hiszem. Nem akarom hogy az én életem egyedül aludjon.-mosolygott.
-De szeretlek...-
-Jóéjt srácok, Lizzie...-mondtuk.
-Sziasztok!Jóéjt!-mosolyogtak ők is.
-Élljen az ifjú pááár!-ugrált megint Harry.
-Jólvan Harry fejezd be, a kismama álmos!-fogta le Liz és közben nevetett. Megindultunk az emelet felé. Bementünk a szobába, megfogtam a pizsimet, és átbattyogtam a fűrdőbe. Ledobáltam magamról a ruháimat, majd beálltam a tükör elé, hogy megnézzem a hasamat. Miközben nézegettem magamat Niall osont mögém, de észrevettem. Gondolom meg akart csikizni, de megfordultam. 
-A fenébe, meg akartalak csikizni.-mondta majd bementünk a zuhany alá. Goyrsan lezuhiztunk, felöltöztünk pizsibe, majd visszamentünk a szobába. Bebújtunk az ágyba, Niall ránk dobta a takarót majd átöltlet, és lassan elaludtunk olyan tizenegy óra körül. 

(1. Fejezet) 14. Rész ~Otthon, édes otthon~

Halii! Itt a kövi rész! :) Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :) 


Melnanie szemszöge:

*Reggel*

Reggel van... Végre hazamehetek a kórházból. Lassan kimásztam az ágyból, vigyázva arra, hogy ne verjem be sehová a gerincemet, mert még nagyon fáj. Odabattyogtam a "szekrényhez", kivettem a bőröndöt, és a ruhákat szépen belepakoltam. Pár percre rá Niall-ék léptel be az ajtón. Felálltam, adtam neki egy puszit, és a többieket meg megöleltem. 
-Nos... Úgy látszik hazamehet.-lépett be a doktor. Odaadta a papirokat, amiket ki kell tölteni, és már mehettünk is. A kijárat előtt még odamentünk a recepcióshoz, és megköszöntünk neki mindent, mert ő vigyázott rám, amikor a srácoknak próbálniuk kellett, hiszen jövőhéten fellépnek az O2 aránában. Kiléptünk az ajtón, és bepattantunk a kocsiba. megvártuk amíg Louis beteszi a csomagjaimat a csomagtartóba és ő is beszál. 

*Otthon*

-Otthon, édes otthon!-kiabáltam bent a házban miután beértünk. Ledogtuk a cuccokat, én levágódtam a kanapéra és benyomtam a Tv-t. Niall egy szendviccsel a kezében foglalt mellettem helyet. Olyan mókásan ette azt a szendót, hogy nevetnem kellett. Alig fért bele a szájába. 
-Mit nevetsz?! Enni próbálok!-dobálta a szavakat teli szájjal. Már Zayn-ék is röhögtek a padlón fekve. Én csak a kanapén ültem és kuncogtam. 
-Haver! Te... hülye vagy! Hogy tudsz megenni egy öt emeletes szendvicset?-kérdezte a nevetéstől fulladozva Louis. Niall hátrafordult teli szájjal. 
-Hát azt úgy Louis...-folytatta volna ha Harry nem szól közbe.
-Csapadék mentesen ha kérhetem!-nevetett mert egy kajadarab esett a fejére. 
-Bocs.-vigyorgott mellettem a szőkeség. Lenyelte, majd folytatta.-Louis az úgy van, hogy elég nagy a gyomrom, és a szám, és belefér nem úgy mint neked, mert neked olyan pici a szád mint egy egérszáj.-vigyorgott kajánul. 
-Hahaha! Nagyon vicces vagy Nialler!-nyújtotta ki a nyelvét. Én már kidőltem a nevetéstől, mert Niall arca tiszta vaj volt. Ugyanígy Liz és Zayn is. Még Harry is, pedig neki nem volt nagyon jó kedve. 
-Hát akkor ha nagyon röhögni akartok akkor tessék!-mondta Niall és belenyomta a fejét a szendvicsbe. Harry pedig félrenyelt... mert pont ivott. Kiköpte azt ami benne volt a szájába, és ha jól sejtem Cola volt, mert rám is jutott egy kevés. Niall úgy nézett ki mint egy diszn, akit dagonyázás közben rajta kaptak azon, hogy eszik. 
-Én inkább leülök a földre mielőtt leesek...-ültem le a padlóra, de már akkor is alig álltam a lábamon. Már Niall is lent ült mellettem. Sőt, szabájosan fulladozott a nevetéstől. Hát egy órát nevettünk az biztos, ha nem többet. Miután végre abbahygtuk a nevetést bementünk Liz-zel a konyhába ebédet csinálni. 
-Mi legyen a kaja?-kérdezte.
-Hmm... Mondjuk... Lehetne krumplistészta?-kérdztem.
-Felőlem... Srácok! Krumplistészta jó lesz?-kérdzete meg őket. 
-Szuper! Legyen aaz!!-nyavajgott Louis. 
-Oké. Akkor az lesz!-jött vissza.-Mel, te menj csak piheni.-invitált ki.
-De én segíteni akarok.-ellenkeztem.
-Nem. Menj pihenj, vagy mit tudom én, csak ne segíts. Egyedül akarok most főzni.-mosolygott kedvesen.
-Hát... Oké. Akkor mentem.-nem tudom mi ütött belé. Nem szokott ilyen lenni. Na mind egy. Ha ezt akarja akkor legyen. 
-Na mi van?-ölelt át Niall. 
-Liz kizavart.-nevettem. Ezt meghalva Liz kiordított a konyhából.
-Nem zavartalak ki, csak most én akarok kreálni! Ne neked keljen a rossz gerinceddel!-kiabált.
-Köszi drága!-ordítottam vissza vigyorogva. Leültem a srácok közé, és elkezdtünk beszélgetni. Nem tudom meddig beszélgettünk, de Liz egyszer csak hozta az asztalhoz a krumplistésztát ebédre. 
-Nyami!-dörzsölte kezeit Niall és Louis. Nevettünk egyet és elkezdtünk enni.
-Ühm.. Liz, ez oltári finom lett!-mondtam.
-Köszi!-megettem a kajám, majd a tányért betettem a mosogatóba.
-Ki mosogat?-kérdeztem.
-Ééén!!-futott be Louis az ajtón. Átengedtem neki a terepet, én pedig felmentem a szobába. Benyomtam a laptopot és felléptem Twitter-re. Már jó régen voltam fent. Jött három üzenetem és van plussz kétszáz követőm! Visszakövettem őket, és rámentem az üzikre. Áhh. Mindegyik azt kéri hogy kövessem vissza. Hát az már megvolt. Délután két óra. Bujom a laptopot, és zenét halgatok. Niall nyit be az ajtón. 
-Hát te? Mi jót csinálsz?-kérdezte.
-Szerinted? Unalom van.-allítottam le a zenét. 
-Hát... Nekem lenne ötletem mivel üthetnénk el az időt...-ült le mellém.-Elmehetnénk mondjuk moziba, vagy vidámparkba.-ajánlotta.
-Hmm... Moziba jó lenne elmenni...-gondolkoztam milyen filmeket lehetne megnézni. Mondjuk a Az utazó címüt. Ezt mondom Niall-nek.
-Mondjuk Az utazók-at megnézni?-kérdeztem.
-Oké. Legyen az!-felállt az ágyról és engem is felhúzott. Adott egy csókot, és a nyakamba súgta: "Este hétre legyél készen!" Csak annyit mondtam "Oké.", majd kiment. Az idő estéig gyorsan eltelt. Előkerestem ezt a ruhát:

Felkaptam magamra és még átmentem a fürdőbe megcsinálni a hajamat, és lementem. A srácok és Liz lent beszélgettek. 

Innen fogom folytatni a részt. :) Ha tetszett, akkor komizz! :) Puszi *Niky*

(1. Fejezet) 13. Rész. ~Ne menj el, kérlek!~

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. :) Szerintem ugyanolyan "röbid" lett, de azért jó olvasást! :) 

Niall szemszöge:

-UR ISTEN! MELANIE!!!!-kiabáltam.
-Mi van Niall?-jött be a nagy kiabálásra Zayn.
-N-nézz oda.-mutattam a TV-re.
-MELANIE!!!-kiabált mostmár Zayn is. Megfogtam a kocsikulcsot, kirángattam Zayn-t a kocsihoz, majd bepattantam a kocsiba, megvártam míg Zayn is beül, és elindultunk. Gondoltam a legközelebbi korházba megyünk először, hátha ott van. Igazam is lett. Pont akkor vitték be a műtőbe. Nem is kellett megkérdezni a recepcióst, hogy hova kell menni.
-Doki! Mi van Melanie-val?!-szaladtam oda a műtő előtt álló dokihoz.
-Önök a hozzátartozzói?-kérdezte mire csak bólintottunk egyet.- Miss Clark súlyos autóbalesetet szenvedett. A gerince eltört, a bordája megrepedt, csoda hogy egyátalán túlélte, de meg kell műtenünk, hogy a törött gerinc jól forrjon össze.-folytatta. Csak halgattunmk, egyszerűen nem bírtunk megszólalni. Idegesen hajamba túrtam, majd kifújtam a bent tartott levegőt.
-Nem sok esélyt tartok rá, hogy felébred, mert miután behoztuk, kómába esett. Hírtelen kóma...-jött oda egy másik doktor. 
-M-mi?-kérdezte Zayn kétségbeesetten. Láttam rajta, hogy mindjárt sír. 
-Doktor úr... Kérem, tegyen meg minden tőle telhetőt! A lehetetlent is próbálja meg kérem!...-muszály leülnöm egy székre...
-Megpróbálom, de most megyek, megnézem mit tehetek...-indult meg a műtő felé.
-Doki! Vigyázzon az unokahúgomra!-kiabált utána Zayn. Az orvos csak bólintott, majd bement. Most mi lesz? Nem hagyhat itt! Nem!... Kilenc óra és a doki még mindig nem jött ki. Már lassan négy órája bent van. Aggódom. Mi van ha?... Kinyílt a műtő ajtaja, az orvos lépett ki.
-Doki! Hogy van Mel?-futottam oda. Zayn elaludt a székeken, de ő is felébredt az ajtónyílásra. 
-Sajnálom, de felébreszteni nem tudtuk, ezért még kómában van... A bordáit helyre raktuk, gerince mostmár jól fog összeforrni.
-És... körülbelül mikor fog magához téni? És emlékezni fog ránk?-kérdeztük kétségbeesetten, álmosan, sajogó fejjel. Leültem a mögöttem lévő szére. Nem bírtam tovább. Zayn sem. Ő is leült. A doki elment a másik irányba. Felhívtam a többieket is. Direkt csak a műtét után akartam nekik szólni. Szóval felhívtam Liz-t. Mikor elmondtam neki, elkezdett sírni... Mondtam neki, hogy jöjjenek be. Be is jöttek. Azonnal Zayn nyakába borult.
-Shht...-nyugtatta. Ami éppenséggel nem nagyon sikerült neki. Megint jött a doktor.
-Doktor! Mikor mehetünk be hozzá?-kérdezte Liz. A doki hátrafordult.
-Ha akarnak, akkor most is bemehetnek, csak először hadd vigyék át az intenzív osztályra. 
-Köszönjük!
-De egyszerre csak hárman menjenek be hozzá!-fordult vissza, mert közben elindult.
-Rendben! Köszönjük!-mondtam, majd leültem. Megvártuk míg átviszi Mel-t majd én, Zayn és Lizzie mentünk be. Ott feküdt, magatehetetlenül. Leültem mellé a székre, majd megfogtam a kezét. Arcon pusziltam.
-Mel... Ne menj el kérlek! Nem hagyhatsz itt minket.-suttogtam neki, hátha hallja. Fejét másik irányba fordította, kezem megszorította. Remélem hallott valamit...

Melanie szemszöge:

Bevittek a kórházba, majd a műtőbe. A doktor mondott valamit, de csak motyogást értettem. Végre vége a műtétnek és nem turkálnak többet a hasamban és a gerincemnél. Átvittek egy másik kórterembe, ahol csak én voltam egyedül. Hárman bejöhettek, az egyikük biztos Niall az, mert megfogta a kezemet. Megszorítottam neki a kezét majd megmozdultam. Fájt. Nem kellett volna megmozdulnom. 

Három héttel később Niall szemszöge:

Melanie felébredt. Annyira örültem neki, hogy azt el sem tudom mondani. Megpuszilam, megöleltem, megcsókoltam... Annyira szeretem. Az orvosok még benttartják pár napig. De ha gyorsabban javul az állapota, akkor lehet már holnap hazaengedik. Három órával később, hét órakor bejött az orvos a kórterembe.
-Jónapot. Kontroll-ra jöttem. Ha megkérhetem önöket, fáradjanak ki.-tessékelt ki minket. Megpusziltam Melanie arcát, majd kimentünk. Egy jó fél óra mulva kijött a doktor. Felálltunk.
-Nos...-kezdett bele.-Melanie állapota sokkal jobb, mint négy órával ezelőtt. Holnap már haza is mehet.-fejezte be mosolyogva, majd elment. Mi benetünk Mel-hez, és elmondtuk neki a jóhírt. Persze ezt már tudta, mert a doki elmondta neki, ugyhogy nem kellett sokáig várnia. 


Ez lett volna a kövi rész. :) Remélem tetszett! Komizzatok légyszíves. :) *Niky*

(1. Fejezet) 12. Rész ~Baleset~

Sziasztok! Itt a következő rész "kis" késéssel. De nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást! Ja, és várom a kommenteket! :) 

Reggel kipattantak a szemeim. Felakartam ülni, de Niall drága úgy szorított, hogy alig bírtam megmoccanni. Miután sikeresen kimásztam az ágyból, beálltam a szekrény elé és kikaptam egy munkába való ruhát:

Most csak ezt az egyszerű szettet választottam. Niall mocorgott egy kicsit. Halkan becsuktam a szekrényajtót, odamentem az éjjeli asztalhoz a telefonomért, betettem a zsebembe és adtam Niall-nek egy puszit. Mikor hajoltam volna el visszarántott, majd megcsókolt. 

-Mennem kéne munkába...-kezdtem bele.

-De nem fogsz! Mert tudod, mi vagyunk ott a főnökök.

-De már biztos elkell a segítség.

-Ha akarsz akkor menj. De nem muszály.-ült fel. Kicsit tanakodtam.

-De bemegyek.-felkeltem az ágyból.Megindultam az ajtó felé. Kiléptem a szobából és lebattyogtam a konyhába kávét. Liz is lent volt. Nem jön ma dolgozni, mivel Zayn-nel megy el valahová. Rajta egy neon kék felső és egy rövid farmer volt. Haja kontyban volt, míg enyém szabadon volt hagyva és bal oldalon omlott vállamra. 

-Reggelt!-köszöntem, majd bementem a konyhába. Louis is ott volt. Elővettem a kávéhoz szükséges dolgokat, és megcsináltam azt. Leültem a kanapára és benyomtam a TV-t. Semmi érdekes nem ment benne, ezért jobbnak láttam, ha bemegyek a többiekhez a konyhába. Végül is még csak hét óra és akkor megyek be amikor akarok. Bementem a konyhába és leültem az egyik székre. 

-Na? Mizu?-kérdeztem Liam-ra nézve. 

-Semmi különös. Veletek?

-Semmi. Mennem kéne dolgozni.-felálltam a székről, majd felvettem a cipőm és megfogtam a táskámat.

-Az jó. Akkor siess!

-Jó jó! Sziasztok!-kiabáltam vissza az ajtóból. Elindultam szépen lassan sétálva a kávézó felé. Mikor oda éertem, bementem Mike-hoz és jelentettem. 

-Szia Mike. Jöttem dolgozni!-léptem be az irodájába. 

-Szia. Okés. A kiszolgálás a tiéd oké?

-Okés. Rohanok!-mondtam és már mentem is ki az ajtón. Siettem a csajokhoz, majd megfogtam a kötényem, és megfogtam az első tálcát, majd kivittem az egyes asztalhoz.

-Jó étvágyat!-letettem a tálcát és már mentem is vissza a következőért. Ezt csináltam egész délelőtt. Mikor végre leülhettem egy percre enni még akkor is szállítani kellett volna, de szerencsére Kitty, az egyik felszolgálólány a sok közül. Öten vagyunk felszolgálók. Én, Kitty, Anne, Jesy és Louise. Miután ettünk visszatértünk a munkához. Egész délután ötig ezt csináltuk, közben pedig jókat röhögtünk. Végre lejárt a munkaidőnk. Elmentem hátra az öltözőbe és levetettem magam egy székre. Miután végre kipihentem magam, levettem a kötényem, betettem a szekrénybe és elmentem elköszönni Mike-hoz. 

-Szia... Akkor én most megyek oké?-léptem be az ajtóján.

-Szia oké. Persze. Menj. További szép napot!-köszönt.

-Neked is!-mondtam, majd sarkon fordultam. Kiléptem az ajtón és becsuktam. Megindultam a kijárat felé. Megláttam a lányokat, még felszolgáltak. Elkösöntem tőlük is.

-Sziasztok lányok! További jó munkát! És Anne, neki ne ess valamelyik vendégnek!-nevettem.

-Szia. És nem fogok!-nevetett velem ő is.

-Szia!-köszöntek egyszerre a többiek is. Kiértem a hideg utcára. Sötétedni kezdett már. Éppen mentem volna át a másik oldalra, amikor az út közepén egy kocsi hírtelen bekanyarodott. Megilyedtem, mert olyan gyorsan jött. Egyszer csak éreztem, hogy valami oldalba vágott, és többet semmit. Még annyit hallottam, hogy sziránázva jött egy autó. Utána minden elsötétedett. 

Niall szemszöge:

Reggel Melanie hamar elment. Nem is tudtam tőle elköszönni. De mind egy. Délután két órakor be kellett menni a stúdióba próbálni, mivel holnap lesz egy koncert. Négykor lett vége a próbának és ötre értünk haza. Melanie munkaideje pont most járt le. Fél órára rá még nincs itthon. Kezdek aggódni. 

-Srácok! Nem tudjátok, hogy merre lehet Mel?-kérdeztem kíváncsian. 

-Nem. Miért?

-Már negyed órája itthon kellene lennie.-mondtam, majd bekapcsoltam a TV-t. Pont a híradó ment. 

Egy lányt elütöttek a Nando's előtt!"

 Nagyon megilyedtem, mert hátha Melanie az. A lány kora ki volt irva, és az is hogy milyen magas. Na meg az is, hogy hogyan történt az egész. Ezek után jött a lány neve... Melanie Clark.
-UR ISTEN! MELANIE!!!!-kiabáltam.
-Mi van Niall?-jött be a nagy kiabálásra Zayn.
-N-nézz oda.-mutattam a TV-re.
-MELANIE!!!-kiabált mostmár Zayn is. 

Innen fogom folytatni a részt! Remélem tetszett. Komizzatok légyszíves! :) Köszönöm, *Niky*

(1. Fejezet) 11. Rész ~Bál #2~

Sziasztok!  Itt a kövi rész! Tudom, hamarabb kész lett, de nem baj. :) A rész előtt egy kis poén:

*Louis térdre ereszkedik*

Louis: Eleanor hozzá-*beront Harry*

Harry: Lou, dobj be egy Snickerst.

*odadobja*

Louis: Miért?

Harry: Mert éhesen kifordulsz magadból"

Én szakadtam rajta. :) XD Na de most pedig egy kis hír:

Mivel nem sikerült megdöntenünk a VEVO rekordot a 'You&I' klippel, a fandomunk ismét összefog, hogy összehozzunk 1 MILLIÁRD nézettséget a 'What Makes You Beautiful' klippjére július 23.-áig, a banda 4. évfordulójára.
most a klippen kb. 506 millió megtekintés van és 3 hónap alatt össze kéne hozni az 1 milliárdot. Ez amolyan ajándékféle lenne tőlünk a fiúknak.
Hogy ez sikerülhessen, annyit kell tenni, hogy 3 hónapon keresztül minden nap legalább 10x megnézni a klippet (NE ÚJRAJÁTSZD, HANEM FRISSÍTSD AZ OLDALT! ÉS JELENTKEZZ KI!)
osszátok meg a videó linkjét ott ahol tudjátok (twitter, fb, ask, stb...) ha tweetelitek nagyon fontos hogy írjátok oda ezt is: ‪#‎WMYBTo1Billion‬
a fiúkért próbáljuk meg összehozni!!:)

Jó olvasást a részhez! És légyszi komizzatok is, hogy milyen és hogy érdemes-e folytatni. Köszipuszi *Niky*

-Mennünk kéne.-mosolygott ő is. Lassan kiléptünk a szobából. Csigalassusággal lépkedtünk. Odaértünk lassan a lépcsők tetejéte. A lépcsőkön is lassan mentünk. Mindenhol csagalassúsággal mentünk. Odaértünk a nappaliba. A fiúk ott ültek öltönyben a kanapékon. 

-Khm..-köszörültem meg a torkom. Mindegyikük hátrafordult.

Nem jutottak szóhoz. Csak ott álltak, mint öt fa. Lefagytott náluk a rendszer. 

-Huha. Sz... szépek vagytok. Nagyon.-szólalt meg Zayn a tíz perces csend után. -Köszönjük.-ment Liz oda Zayn-hez én meg Niall-hez. Megfogtam a kistáskámat, majd megpusziltam Niall-t.-Mehetünk hölgyeim?-kérdezte Niall mosolyogva.-Igen uraim.-válaszoltunk Lizzie-vel szinte majdnem egyszerre. Kimentünk a kocsihoz, beszálltunk, majd elindultunk. Az odaút csendesen telt. 
Niall szemszöge:
Ott állt Ő a nappali ajtajában. Szeme csillogott mint a csillag. Annyira szép volt. Aztán egyszer csak Zayn megtörte a csendet.-Huha. Sz... szépek vagytok. Nagyon.-szólalt meg Zayn a tíz perces csend után. -Köszönjük.-Liz odament Zayn-hez. Megpuszilta. Melanie pedig hozzám. Megpuszilt. Megfogta a kistáskáját, ami ebben az esaetben is piros volt. -Mehetünk hölgyeim?-kérdeztem mosolyogva.-Igen uraim.-válaszoltak ők is mosolyogva. Kiértünk a kocsihoz, beültünk, majd elindultunk. Az odaút csendesen telt. Mint mindig. Csak ültünk ott egymás mellett. Fogtuk egymás kezét, mint a normális szerelmesek. Odaértünk. Kiszálltunk, majd beálltunk a sorba. Pont hétre kerültünk sorra. Bementünk, kerestünk egy asztalt, majd mindannyia leültünk. Nyolc óra felé félrehívtak minket, mert fél kilenckor fellépünk a Change My Mind-dal és a Story Of My Life-al. Húsz perc múlva szóltak, hogy mindjárt mi jövünk. Pár percre rá kiállt egy nő a színpadra és azt mondta, hogy-És most! Következzék a világ leghíresebb bandája, a(z) One Direction!Egyesével Felmentünk a színpadra. Elkezdődött a zene. Miközben énekeltünk közben mindvégig Melanie-t néztem. Annyira jól néz ki. Csodálom, mert szép, csodálom mert aranyos, kedves. Nála jobbat nem is kaphatnék. Soha nem akarom elveszíteni. 
Melanie szemszöge:
Felmentek a színpadra. Miközben énekelt a szemembe nézett. Minden egyes percben engem nézett. Le sem vette rólam a szemét. Ahogy énekelt az valami csodás. Vége lett a számoknak. Megszólalt:-Szeretnék mondani valamit! Melanie, szeretlek. Soha jobban nem szerettem még senkit, mint téged.-mondta, miközben lejött a színpadról, és odajött hozzám.-Soha de soha nem akarlak elveszíteni.Felálltam. Muszály volt felállnom, és átölelnem. Nem bírtam tovább. Megcsókoltam.-Én is nagyon, de nagyon szeretlek!-öleltem meg. Persze ezt mind mikrofonba mondta. A fiúk és Liz is csak állt ott mint ha fák lennének. A többi sztár pedig elkezdett tapsolni. -Akkor most pedig következzék a díjosztás!-törte meg a csendet a nő. -Ötödik helyezet. Nem más, mint... Katy Perry, a Roar-ral! Nagy tapsot neki!-Katy felment a színpadra és atvette a díját.-Negyedik helyezet Jessie J, a Do It Like A Dude-dal! Nagy tapsot neki is!-Jessi is átvette a díját,-Harmadik helyezet.... Justin Bieber az All Around The World-del! Tapsot neki is!-Justin is felment a színpadra ő is átvette a díjat.-Második helyezet... Selena Gomez és a The Scence a Hit The Lights-al!!!-Sel is felment átvette a díjat.-És az első helyezet....-húzta az időt.-A ONE DIRECTION A STORY OF MY LIFE-al!! Gartulálunk nekik, hiszen ők nyerték meg a fődíjat, ami egy nyaralás szerelmeikkel a Hawaii szigeteken és egy repülőjegyet Magyarországra!-ordította a nő torka szakadtából. Gondolom Directioner. A srácok felmentek a nyereményért és a díjért. -Köszönjük ezt a megtiszteltetést, hogy mi lehetünk a világ legjobb bandája, és hjogy mi nyertük meg a Directioner-ek jóvoltából ezt a sok nyereményt!-szólt bele Liam a mikrofonba.Annyira hercegesen álltak ott fent. Lejöttek. Bekapcsolták a zenét. Mindenki felkelt, és elkezdett táncoli, csak mi nyolcan, mivel Eleanor is eljött, ott ültünk a helyünkön. -Hölgyem. Felkérhetem egy táncra?-kérdezte Zayn Liz-t.-Igen. Naná!-pattant fel Liz a helyéről, majd felmentek a táncparkettre és elkezdtek táncolni. Csak hosszasan halgattunk. Eleanor törte meg a csendet.-Melanie. Van egyolyan érzésem, hogy mi nygon jó barátnők leszünk.-mosolygott.-Nekem is.-mosolyogtam vissza. -Drágám, jössz táncolnai?-állt fel Louis.-Persze. Menjünk.-Megyünk mi is Mel?-nézett rám Niall.-Aha. Mehetünk.-álltam fel. Felmentünk a táncparkettre, majd elkezdtünk táncolni. Pont egy lassú számot fogtunk ki. Szuper. -És? Hogy jöttök ki El-lel?-Még nem nagyon beszélgettünk. Őszintén ez volt az első beszélgetésünk.-mondtam az igazat, hiszen még nem is találkoztam vele, csak úgy hogy Louis mesélt róla párszor. -Louis mesélt róla párszor.-Mit?-Hát hogy edves, aranyos, szép, okos. Meg ilyenek. Érted?-Értem.-Szegény Harry! Nézz rá. Olyan... boldogtalan.-néztem Harry felé.-Az. Csak nézi a sok táncoló embert és neki pedig nincsen senkije akot ölelhetne, csókolhatna. -Sajnos. Pedig annyi szé...-nem tudtam befejezni, mert Hazz felket és odament egy lányhoz.-Becsajozott.-fejeztem végül be, mert amit mondani akartam, azt átalakítottam kicsit.-Mi? Hol van?-nézett rám furán.-Ott a pultnál egy szőke lánnyal. Ha jól látom az Taylor? Taylor Swift?-kérdeztem.-I-igen. Csak Taylor Swift-et ne! Légyszi Hazzus csak őt ne!-imátkozott magában Niall. Kicsit hangos volt.-Miért?-Régen. Már egyszer eldobta magától Harry-t. Akkor rossz vége lett. Harry szétverte azt a pasit akivel megcsalta.-nézett rájuk.-Úgy látszik csak beszélgetnek. -Igen. Remélem.-fordult vissza felém.-Várj! Most meg ha jól látom Kendall Jener-rel van nem?-kérdeztem.-De. Ha Kendall-al van az nem baj. Kendall jó hatással van Harryre. Ezek mit csinálnak?-kerekdtek ki a szemeink, mivel megcsókolták egymást. -Csókolóztak?-I-igen. Fúú. Ez nehéz eset. -Ki?-Harry. Ki más?-nevetett, majd megcsókolt. -Akkor most nyomozósdit játszunk Hazz és Kendall után?-kérdeztem mosolyogva.-Azt hiszem. Vagyis... igen.-Oké. Akkor én leülök. Elfáradtam.-mentem oda az asztalunkhoz. Zayn és Liz már ott ültek. Lou-ék még táncoltak, Harry meg Kendall-al ment valahova. -Na? Máris meguntátok?-kérdezte Zayn.-Hahaha. Nagyon vicces uncsitesó!-bokszoltam bele a vállába. Leültem Niall mellé. -Nos? Milyen volt? A tánc. Nehogy félre értsétek!-nevetett Zayn. -Hülye! Amúgy jó. Kicsit nyomoztunk.-mondtam mosolyogva.-Ki után?-nézett rám furán Liz.-Harry és Kendall.-Miért?-kérdezte Zayn.-Hát... Mivel... csókolóztak. És ketten mentek el.-Zayn szemei kikerekedtek. Úgy ahogy Liz-é is. -M... Mi?-nézett hülye fejet vágva Zayn. -Jól hallottad haver.-nézett rá Niall. Pár percig néma csand volt. -Mi megyünk!-szóltak oda hozzánk Louis-ék.-Jó. Sziasztok!-köszöntünk el tőlük. Még egy darabig néztem ahogy táncolt a többi sztár. Elmélyedtem gondolataimban. Harry-t még nem láttam ilyennek, hogy ennyire oda van egy lányért. Főleg Kendall-ért. De ha ő úgy gondolja, hogy neki az a jó, akkor legyen. Fél tíz. Szuper. Holnap meg munkába kéne menni, és álmos is vagyok. -Niall. Nem megyünk? Holnap munkába kéne mennem, és álmos is vagyok.-kérdeztem. -De ha akarsz akkor mehetünk.-Oké.-felálltunk a székről, elköszöntünk a többiektől, majd megindultunk a kocsi felé. Beültünk, majd elhajtottunk az 1D házhoz. Mihelyst beértünk lerúgtam magamról az idegesítő magassarkú cipőket, majd felvettem a kényelmes mamuszomat. -Felmegyek átöltözni!-kiabáltam Niall-nek. -Oké!-jött a válsz a konyhából. Biztos eszik. Sőt, tuti. Bementem a szobánkba, elővettem a piszim, a báli ruhát beleraktam a dobozába és elraktam a helyére. Lementem a konyhába, hát Niall ott ült és evett. Egy nagy, három emeletes szalámis szendvics volt a kezében, aminek a felét már meg is ette. Leültem mellé, kivettem a kezéből a szendót és beleharaptam. Csak mosolygott. Csinált magának egy másik szendót és leüllt mellém. -És? Hogy érezted magad?-kérdezte teli szájjal.-Jól. Tényleg jól.-mondtam az álmosolyomat felvéve, mert igazán semmi kedvem sem volt elmenni abba a bálba. Igazából én olyan bulizós forma vagyok, nem bálba járós. Szeretem a bálokat, csak elmenni nem. Bulikba jobban szeretek menni. Megettem azt a fél szendót amit Niall-től "loptam", majd ittam egy pohár vizet. -Megyek aludni. Álmos vagyok.-szóltam Niall-nek, mert bent volt a fürdőbe. -Várj meg, én is megyek.-jött ki az ajtón félmeztelenül. Csak a nadrágja volt rajta.-Mivan? Szorított az ingem.-Csak vigyorogtam.-Arra gondolsz, amire én?-nézett rám.-Azt hiszem.-mondtam, majd hírtelen felkapott. Bevitt a szobába, szabályosan ledobott az ágyra. Betakart, majd bebújt mellém.-Jó éjt!-csókoltam meg. Tizenegy óra volt, mikor feljöttünk a szobába. Még hallottam pár fura hangot Louis szobályából, de éjfél körül átestem az álomvilágba. 

(1. Fejezet) 10. Rész ~Bál #1~

Sziasztok!! Megjött a kövi rész. Nem is húzom tovább a szót. Jó olvasást! *Niky*


Reggel. Soha nem aludtam ennyit. Na jó, csak akkor amikor kicsi voltam. Óvatosan feltápászkodtam az ágyról, hogy Niall fel ne keljen. Mert ott feküdt mellettem. Alig tudtam kimászni melőle, mert szoritott. Odabattyogtam a szekrényhez, majd kivettem egy ruhát. Mert már bepakoltam a szekrnybe. Erre esett a választásom:

Gyorsan magamra kaptam, feldobtam egy minimális sminket, adtam Niall-nek egy puszit, majd lementem. A többiek lent voltak.

-Reggelt!-köszöntem.

-Reggelt! Csini vagy uncsi!-szólt oda Zayn.

-Köszi. De Lizzie is csinos nem?-néztem Liz-re. Rajta ez volt:

-Köszi. Te is.-mondta Liz.

-Köcce.-mentem be a konyhába. Elővettem a kenyeret, vajat és a pírítót. Bedugtam a pirítót, beletettem a kenyeret, majd vártam. Mikor megsült kipattant. Majdnem rámhozta a szívbajt. Megkentem vajjal, vettem elő egy tányért, leültem az asztalhoz és elkezdtem falatozni. Niall is lejött szimatolva a pirítósom után. Mikor odaért mellém. Megpuszilt és gyorsan kivett egy pirítóst a tányéromból. Nem haragudtam rá. Inkább csináltam még neki is és nekem is. Megettük a pirítósokat, majd elmostam a tányérokat. A többiek bent voltak a nappaliba. 

-Mit csinálunk ma?-ültem le Zayn mellé, Niall meg mellém.

-Jut eszembe!-pattant fel hirtelen Niall.-Ma lesz egy bál. És hát még nincs kivel elmennem. Arra gondoltam, hogy esetleg te... eljönnél-e velem?

-Hát... Ez kicsit hamar jött, de persze. Igen. Csak nincsen semmi ruhám. De majd ha Liz ráér valamikor akkor elmehetnénk vásárolni.-mondtam, majd feláltam.

-Juhéé!!!-pörgetett meg. Én csak röhögtem.

-Liz persze hogy elmegyünk vásárolni, mert nekem is kéne valami ruha. De milyeneket vegyünk?

-Öhm... Valami szép buggyosat. Mármint... Olyanra gondoltam, hogy mint amilyen a normális bálokban. Mert ez olyan lesz mint egy végzős bál, csak itt díjakat adnak át. Értitek?-nézett ránk Zayn.

-Persze. Oké. Akkor mehetünk?-kérdeztem Liz-t.

-Igen. Persze csak felszaladok a telómért.-kiabált már a lépcsők tetejéről. Megvártam míg lehozza a telóját, majd elindultunk vásárolni. Gyalog mentünk, hiszen nincsen messze a bolt. Bementünk. Azonnal odamentünk a szép báli ruhákhoz. Hossza tanakodás és próbálás után nekem erre esett a választásom:

Ezt pedig Lizzie:

Na ezzel megvolnánk. Már csak cipők kellenek.

-Szerinted melyik legyen? A fehér, vagy a piros?-kérdeztem lizziet a cipő ugyben.

-Fehér. Határozottam a fehér.Az "megy" a piroshoz.-erre elröhögtük magunkat.

-Oké. Akkor a fehér.-válszoltam. Ez lett az én cipőm:

Liz cipője:

Megvettük a cipőket és a ruhákat, majd elindultunk hazafelé. 

-És... Mikor kezdődik ez a bál?-kérdeztem megtörve a csendet.

-Este hétkor, és éjfélig tart.

-Hú. Az jó. De siessünk. Kéne csinálni kaját a többieknek.

-Azok majd találnak valamit a hűtőben. Nyugi.-mosolyogtunk. Az út többi része csendben telt. Hazaértünk. A srácok bent ültek a nappaliban és filmet néztek. Odamentünk Zayn és Niall mögé, majd befogtuk a szemüket.

-Harry haggy békén!-szólt Niall.

-Mi van? Nem is nyúltam hozzád!

-Akkor ki az?-nézett hátra, de megcsókoltam mielőtt meglátott volna. 

-Szia drága.-köszöntem.

-Szia.-ölelt meg.-De légyszi ne ijeszgess.

-Jó-jó.-tettem le a szatyrokkat a földre mielőtt leültem volna a srácok közé. Liz már Zayn ölében ült. Mosolyogtam rajtuk egy jót, majd leültem Niall mellé. Pár percre rá megéheztem.

-Ki kér kaját?-pattantam fel, majd megindultam a konyha felé. 

-Én!-jött utánam Niall.

-Mi nem mert mi már ettünk csak Niall és Zayn várt rátok.-szólt utánunk Harry.

-Tényleg miattam nem ettél?-néztem Niallra, miközben csináltam nekem és Nialléknek a szendvicseket. 

-Igen.

-De szeretlek!-pusziltam meg, vagyis akartam megpuszilni, de helyette megcsókolt. Megnéztem hány óra. Három. Szupi. Megcsináltam a szendókat, odaadtam nekik, majd leültünk a kanapéra. Benyomtam a tévét. Éppen kapcsolgattam a csatornákat, hogy melyiket nézhetnénk, mikor Louis elkezdett turkálni a szatyorban amit hazahoztunk Liz-zel. 

-Louis! Te meg mit csinálsz? Sicc onnan! Meglepi hogy miben leszünk!-essegettem el onnan, majd felvettem a szatyrot és felfutottam a lépcsőn be a szobába. Fél öt. Szuper. Eltettem a ruhát egy biztonságos helyre, de nem kellett volna. Hiszen mire elkészülök már hét óra lesz. De szerintem előbb oda is kéne menni. 

-Niall! Mikorra kéne menni a bálba?-kiabáltam le.

-Fél hétkor elkéne indulni, mert negyed óra mire odaérünk!-jött a válasz.

-Köszi! Légyszi ha járkálást hallotok, akkor ne gyertek fel, mert én leszek az! De tudjátok mit?! Ne is gyertek fel!-szóltam le ismét.

-Mel! Én is megyek! Várj meg!-kiabált Liz.

-Jól van lányok! Nem megyünk fel!-kiabált Harry.

-Köszi!-mentünk be a szobába Liz-zel. Előkutattuk a ruhákat, Liz átment a fürdőbe, én pedig ottmaradtam a szobába. Gyorsan magamra kaptam, márha lehet azt gyorsnak nevezni. Addigra Liz is végzett és ott állt az ajtóban. 

-Milyen legyen a hajunk?-kérdezte.

-Én szerintem begöndörítem, te meg egyenesítsd ki.-adtam az ötletet, mivel nekem egyenes, neki pedig göndör hosszú volt a haja. Gyorsan begöndörítette nekem, én pedig az övét egyenesítettem ki. Hat óra. Felengedhetjük szerintem a fiúkat öltözni.

-Felengedjük őket öltözni?-kérdeztem.

-Igen, de akkor mi menjünk át a fürdőbe nehogy meglássanak.-adta a "bújócskázós" ötletet Liz.

-Oké. Akkor megcsörgetem Louis-t hogy feljöhetnek.-kicsöng. És felvette.

-Igen hercegnő?

-Feljöhettek öltözni ha akartok.

-Oh! Drágák vagytok de mi már készen vagyunk. Lehoztuk azelőtt az öltönyöket meg a többi cuccot mielőtt ti felmentetek volna.-mosolygott, vagyis szerintem, mert a hangján hallatszott. 

-Oké akkor szerintem mi lemegyünk és indulhatunk is nem?-kérdeztem Lou-t.

-De Na siessetek ám! Kis hercegnők.-tette le.

-Jó. Liz. Már felöltöztek. Levitték a cuccukat még előttünk. Mennünk kéne.-fordultam Liz felé mosolyogva.

-Mennünk kéne.-mosolygott ő is. Lassan kiléptünk a szobából. Csigalassusággal lépkedtünk. Odaértünk lassan a lépcsők tetejéte. A lépcsőkön is lassan mentünk. Mindenhol csagalassúsággal mentünk. Odaértünk a nappaliba. A fiúk ott ültek öltönyben a kanapékon. 

-Khm..-köszörültem meg a torkom. Mindegyikük hátrafordult. 

Innentől fogom folytatni a részt! Puszi *Niky*

(1. Fejezet) 9. Rész ~Unokatestvér?~

Sziasztok! Bocsi hogy ilyen későn hoztam a részt, de spam-nak jelölték meg a blogot. :( De ígérem bepótolom! :) Puszi Niky. :) Jó olvasást! 


Reggel kipattantak a szemeim. Kiugrottam az ágyból, odabattyogtam a szekrényhez. Felvettem a tegnap kapott pólót Niall-től és egy fekete nadrágot. Megfogtam egy táncruhát, majd azt beledobtam egy szatyorba. Odamentem az édesen alvó Niall-hoz, majd elkezdtem neki beszélni:
-Niall... Kicsim ébresztő. Kilenc óra.-rázogattam meg egy kicsit.
-Jó, csak még öt percet.-fordult felém. Szemeit lassan kinyitotta. Jó alaposan végigmért, majd furán nézett.
-Hát te mióta vagy fent?
-Nemrég óta.-ültem le.-De akkor megyünk táncterembe?
-Persze. Felőlem mihelyst felöltöztem, kajáltam már mehetünk is.
-Oké... Akkor kelés!-keltem fel, majd megfogtam a kezét és felhúztam az ágyról.
-Oké oké tudok én is menni.-vigyorgott. 
-Oké. Csak... táncolni akarook!-nyafogtam.
-Jó-jó, mindjárt megyünk!-mondta, majd kikutatta a ruháját. Én lefutottam a lépcsőn, majd elordítottam magam:
-JÓ REGGELT EMBEREK!!-kiabáltam, mire mindenki felém nézett.-Mi van?
-Mi ez a nagy öröm?-kíváncsiskodtak.
-Hát, megyek táncolni!!-csaptam össze két kezemet.
-Megint?? Végre megjött az eszed barátos ném!-ölelt át.
-Mi? Te táncolsz?-néztek furán a többiek.
-Ami azt illeti igen.-piruetteztem egyet. 
-És ezt mi eddig miért nem tudtuk?
-Hát nem kérdeztétek...
-Én tudtam! Nekem elmondta Lizzie!-szólt közbe Zayn.
-Lizzie! Meglepinek szántam! Na mind egy...-vettem elő egy tányért. Elővettem a vajat, szalámit, majd megcsináltam a szendvicset. Ja és a zsemlét sem hagyom ki, hiszen anélkül nem lehet szendvicset csinálni. Elég vicces is lenne. Valaki befogta a szememet hátulról, és elváltoztatott hangon ezt mondta:
-Találd ki, ki vagyok!
-Niall!
-A fenébe! Honnan tudtad?-engedte le a kezeit szemem elől.
-Az illatod te butus!
-Jajj de hülye vagyok!-csapott a homlokára. Én csak mosolyogtam, majd megcsókoltam. Leültem a kanapéra, majd elkezdtem falatozni. Niall is bejött egy három emeletes szendviccsel a kezében. 
-Nialler!-nevettem.
-Mi az? Éhes vagyok!-ült le mellém. 
-Bocsi, nem szóltam.-folytattam az evést. Alig tudott beleharapni. Ott szenvedett mellettem, mint valami... valami kacsa, ami nem tud a víz alól feljönni. Vagy valami ilyesmi. Na mind egy. Az a lényeg, hogy jókat mosolyogtam, ahogy szenvedett. Miután végre megette azt az óriási szendvicset és én is, utána felmentünk a szatyromért. Gyorsan lehoztuk, majd elköszöntünk a többiektől. 
-Sziasztok! Majd jövünk!-kiabáltuk.
-Oké!-jött a válasz a nappaliból. Felvettük a cipőinket, majd megindultunk volna, ha nem hagytam volna fent a tánccipőt.
-Várj! A tánccipőm...-futottam fel a lépcsőn. Gyorsan megfogtam, beledobtam a szatyorba, majd lementem.
-Mehetünk.-léptem ki az ajtón. Niall kiállt a kocsijával. Annyira szép volt. 

-Wow!-csak ennyit tudtam mondani. Beültem mellé, a szatyrot hátradobtam. Elindultunk. Niall egy elhagyatott táncterembe vitt. Kint leparkolt, majd bementünk. Nagyon szép volt belülről, nem úgy, mint kívülről. Kívül omlott a fal néhol. Belül, mintha új lenne. Bementem az egyik öltözőbe, majd átöltöztem. Ezt a ruhát hoztam magammal:

Kiléptem a fültéböl. Odamentem a szatyorhoz, majd kivettem a cipőt is:

Niall csak nézett. Nem bírt megszólalni.

-Mi az? Láttál már fürdőruhában nem? Akkor ne nézz így, mert nem fogok táncolni.-veregettem meg a vállát.

-Jó, csak jól nézel ki.-kacsintott.

-Köszi.-mondtam bemelegítés közben. Niall csak nézett, hogy hajlítgattam magamat mindenfelé.

-Mi van?-kérdeztem a bemelegítés után.

-Semmi, csak milyen hajlékony vagy.-rázta meg a fejét. 

-Na jó, akkor kezdjük.-kerestem egy magnót, majd beletettem egy CD-t. Pont a legnehezebb tánc ment. Niall leült egy székre és úgy figyelt. Volt benne minden. Nagyon régen táncoltam már ezt el, így nehezebben is ment, de megtudtam csinálni egy hibával. Régen mindig három-négy hibával csináltam, de most. Büszke vagyok magamra. Olyan jó érzés volt megint a tánc hatása alatt lenni. Amikor abbahagytam Niall csak ült a széken, mint egy legyökerezett fa, amit nem tudnak kiszedni a helyéről. 

-Ügyes voltál.-kelt fel a helyéről, miután kijózanodott.

-Csak ennyi?-mentem oda hozzá. Hirtelen magához rántott, majd megcsókolt. 

-Nem.-engedett el.-Mehetünk?

-Persze, csak átöltözöm.-fogtam meg a szatyrot, majd befutottam a fülkébe. Gyorsan átvettem, majd kimentem. 

-Most már mehetünk.-fogtam meg a kezét. Kimentünk. Átballagtunk a másik oldalra, majd beültünk a kocsiba. 

-Csodálom hogy nem vették észre a kocsimat.-szólalt meg félúton. 

-Miért?

-Hát mert, olyan észrevehető.

-Ja, biztos.-mosolyogtam. Hazaértünk. Bementem a nappaliba. Nem is vagyok éhes. Na mind egy. A nappaliba voltak a többiek is.

-Na, milyen volt?-kérdezte Harry hülyeség nélkül.

-Mi van Hazza. Megkomolyodtál? Amúgy jó. Régen nem táncoltam ilyen jót.-vigyorogtam, majd leültem.

-Igen meg, ha tudni akarod!-pattant fel, majd felfutott a szobájába. 

-Ennek meg mi a baja?-néztem utána furán.

-Honnan tudjam? Biztos szerelmes. Megint.-szólt utána Louis.

-Én felmentem!-szóltam a lépcsők elől. Gondoltam, hogy szétnézek a neten a családfámról. Tudom, hülyén hangzik, de kíváncsi vagyok. Felmentem, elővettem a laptopomat. Beírtam a Google-ba ezt: Melanie Clark családfa.Kidobott egy csomót, de az elsőt választottam. Ki is dobta egy ágrajzba. Az unokatesókon megakadt a szemem. Unokatesók. Első unokatestvér: Katy Anna Walls. Második unokatestvér: Zayn Jawadd Malik!! 

-Úr Isten!-tettem le a laptopot, majd lefutottam Zayn-hez.

-ZAYN! ZAYN!-öleltem át.-Unokatesók vagyunk!-ott állt, mint egy fa. Nem hitt a fülének.

-M-mondd még egyszer?-dadogott.

-Unokatestvérek vagyunk! Méghozzá másodikok!-öleltem meg megint. Most visszaölelt, de szorosan. 

-Akkor anyu ezért nem mondta meg a második unokatesómat.-dörmögte. Én csak elmosolyogtam.

-Mi ez a nagy ölelkezés?-kérdezte Niall.

-Unokatesók vagyunk.-karolt át.

-Csodás.-szomorodott el.

-Most mi a bajod?-mentem oda hozzá. 

-Semmi. Csak mostanában nagyon összemelegedtetek Zayn-nel.

-És ez a bajod?-csodálkoztam.-Gondoltam, hogy valami családi izé van Zayn és én köztem. Hisz az unokatesóm.

-Jah. Hiszem ha látom.-flegmázott.

-Na jó. Most elmondod mi a bajod, vagy.. vagy nem tudom mi lesz!-emeltem kicsit feljebb a hangom. 

-Ez! Ez a bajom! Amit mondtam az a bajom!-kiabált.

-Jó! Ha nem hiszed el, hogy unokatestvérek vagyunk, menj fel a szobádba, és nézd meg a laptopomat! Ja, és szólj, ha lehiggadtál!-kiabáltam vele én is, majd hívtam kutyusomat.-Suzie! Gyere! Elmegyünk innen.-fogtam meg a pórázát, majd beakasztottam a nyakörvébe. Felvettem a cipőmet, majd bevágtam magam után az ajtót, hogy mindenki hallja.

Niall szemszöge:

-Ezt jól megcsináltad haver.-veregette meg a vállamat Liam. Jó, tudom, elcsesztem. Nem gy kellett volna beszélnem vele. Felmentem a szobába. Leültem az ágyra, majd magam elé vettem a laptopját. Tényleg ott van. Második unokatestvér: Zayn Jawadd Malik. Azta de barom vagyok! Utána kell mennem! Most! Gyorsan lefutottam a lépcsőn, felvettem a cipőmet, majd kifutottam a házból. Nem tudtam merre mehetett. Elindultam a park felé. 

Melanie szemszöge:

A parkba mentem. Nem tudtam jobb helyet. Olyan... olyan kavarodott ez a helyzet. Zayn az unokatesóm, Niall-al összevesztem emiatt. Mi jön még? Leültem egy padra, majd megsimogattam Suzie-t. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy hogyan történhetett meg ez. Valaki kiabállt utánam.

-Melanie!! Kicsim!-Niall volt az.

-Nem érdekelsz! Hagyj békén! Ha már hinni sem tudsz nekem, akkor hagyj békén!-futottam sírva Suzie-val. Nem állt meg. Ő is elkezdett futni. Mikor utolért, megragadta a karom, majd visszafordított. 

-Hiszek neked! Figyelj, megnéztem a laptopod. Kérlek... Bocsáss meg.-mondta szipogva.-Kérlek... 

-Komolyan... Nem bánod? De te bocsáss meg.

-Jó. Megbocsájtva.  De mit nem bánok?

-Azt hogy unokatesók vagyunk Zayn-nel.

-Nem. Sőt. Most már örülök is neki, mert ez jobban össze fog kötni minket.-ölelt meg.

-Remélem.-öleltem vissza, majd megcsókoltam. Suzie csak leült és nézett minket. 

-Szeretlek. Mindennél jobban.-mondtam sírva.

-Én is. De kérlek ne sírj.-emelte feel a fejemet, majd megcsókolt. Összekulcsoltam a kezünket, majd elindultunk hazafelé. Levettem Suzie-ról a nyakörvet.

-Nem fog elszökni?-nézett rám furán.

-Nem. Igaz Suzie?-simogattam meg a fejét. 

-Kéne valami terv, hogy megszivassuk a többieket azzal, hogy soha többet nem megyek vissza.szólaltam meg egy idő után. 

-Jó ötlet, de mi legyen? 

-Nem tudom. Mondjuk az, hogy először bemegyek én, és odaállok eléjük, hogy: "Srácok! Ez így nem mehet tovább! Elköltözöm, és soha nem fogok visszajönni! Ne is keressetek!" Milyen?

-Hát... Jó. De akkor úgy legyen, hogy te mész be először és akkor én meg utánad. Odaállsz a srácok elé és mondod nekik. Aztán majd lesz ami lesz.-mondta mosolyogva.

-Jó. Rendben. Legyen így.-mosolygotam. Éppen odaértünk az ajtó elé. Merontottam, majd megálltam a srácok előtt.

-Srácok! Ez így nem mehet tovább! Elköltözöm, és soha nem fogok visszajönni! Ne is keressetek!-mondtam, mire Niall is bejött és mosolygott az ajtóban. Én pedig elröhögtem magam.

-Na jó!  Ez... ez kész!!-röhögtünk Niall-al a képükön. Olyan siralmas képet vágtak.

-Mel! Ne ilyesztgessetek már!-ölelt meg Louis. Mi még mindig nevetteünk. 

-Látnotok kellett volna a képeteket! Amúgy, bocsi, csak... csak... szórakoztunk egyet. A veszekedés az nem volt játék. Ez volt az.-ültünk le a srácok és Liz közé mikor lenyugodtunk.

-De, ugye akkor már nem haragszol ránk Niall?-bújt be az ajtó mögül Zayn. 

-Nem. Ne aggódj.-mentem oda hozzá, majd vissza Niall-hez. És ezt csináltam még párszor, mire kérdőn néztek rám. 

-Mi van?

-Miért járkálsz?-kérdezte Liam.

-Jaa... Hát csak semmi.

-Ja, jó.

-Én megyek aludni. Fáradt vagyok. Hány óra? Ja hiszen itt az órám. De hülye vagyok! Öt. Nem baj akkor is alszok!-morogtam. A többiek csak röhögtek. -Most mi van??

-Semmi, csak ahogy járkáltál fel-alá. Nevetséges.-kelt fel Niall.

-Hahaha. Nagyon vicces.-ütöttem bele a vállába.-Mentem aludni! Jó éjt!-futottam fel a lépcsőn. Bementem a szobába, majd megkerestem a pizsimet. Gyorsam lefürödtem magamra kaptam a pizsit, és visszamentem a szobába. Benyomtam a laptopom, felléptem Twitterre. Wow!  Újabb kétszáz követő! Ennyi Directioner-t. Igaz én is az voltam, de most már Niall barátnője. Olyan érzésem van, mintha holnap nem kéne kimennem az utcára az este. Mind egy. Kiléptem Twitterből, lecsuktam a gépet, majd bebújtam a takaró alá. Fél hét körül elnyomott az álom.