Puszi Niky.
Ma korán keltem, csak azt nem tudom, hogy minek. Az ilyen napok nagyon ritkák nálam, hiszen csak akkor kelek korán, ha nagyon izgulok valami miatt. Azt hiszem meg is van hogy miért. Egyszer azért, mert ma állítólag visszakapom a munkámat. Másodszor azért, mert ismét találkozhatok Vele. Ma ezt vettem fel:
"Ideje lenne felkelteni Lizzie-éket is."-gondoltam magamban, hiszen már hat óra, és hétre kell beérni. Megfogtam a mankókat, majd odabicegtem Lizzie ajtaja elé. Hármat kopogtam, maj elordítottam magam.
-LIZZIE!! HASADRA SÜT A NAP!-erre szerintem felébredt, mert mocorgást hallottam, majd egy nagy puffanást, amit egy Áúú követett. Gyorsan benyitottam, majd az a látvány fogadott, hogy Lizzie a földön fekszik betakarózva. Odasántikáltam hozzá, majd meglöködtem az egyik mankóval.
-Ne, anya! Hagyj még öt percig!Légyszi!-nyöszörgött.
-Lizzie! Kelj fel! Hat óra!!!-mondtam, de annál inkább sem akart felkelni. Támadt egy szuper ötletem.-Liz! Kelj gyorsan! Itt vannak Zayn-ék!-erre gyorsan fel is ugrott, de leesett az ágyra.
-Mi? Hol? Mikor jöttek? Hívd ide Zayn-t!-sürgetett, én meg csak röhögtem.
-Se... Sehool!-röhögtem már úgy, hogy kifeküdtem az ágyán.
-Te meg min röhögsz?-kérdezte fura képet vágva.
-Látnod kellett volna milyen képet vágtál!-hagytam abba a röhögést egy kis időre, majd újra kitört belőlem.
-Mel. Fel szeretnék öltözni, ha nem baj.-mondta, majd lassan kitessékelt az ajtón. Becammogtam a szobámba, ledobtam magam az ágyra és elkezdtem gondolkodni. Vajon most megbántottam? Áh! Nem . Csak nem. Vagyis remélem. Na mindegy. Megpróbálok mankó nélkül menni egy keveset. Feltápászkodtam az ágyról, majd tettem egy lépést.
-Sssz.-szisszentem fel, mert egy kicsit fájt, de nem érdekelt. Olyan ez, mintha újra meg kéne tanulnom járni. Na de még egy lépés. Ez az! Sikerült! Végre nem kell mankót használnom. Lassan kimentem az ajtón, odaértem a lépcsőkhöz.
-Most, vagy soha.-mondtam, majd tettem egy lépést lefelé. Elmosolyodtam, amikor már három lépcsőfoknál jártam. És leértem. Épségben. Lizzie ott ült az asztalnál, és éppen reggelizett. Odaballagtam hozzá, majd megöleltem.
-Liz. Bocsi az előbbi miatt...-mondtam volna, de közbeszólt.
-Nem, én bocsi. Nem lett volna szabad kitennem.-szomorodott el.
-Hé! Ne legyél szomorú, mert van egy jó hírem!
-Mi az?-kérdezte már egy kicsit feldobva.
-Nézz hátra!-mondtam neki. Hátra nézett, én meg elkezdtem járkálni. Ő csak táltott szájjal figyelt, majd felállt, és átölelt.
-Ügyes vagy Mel!
-Köszi!-ebben a pillanatban csöngettek.
-Megyek, kinyitom!-mondtam Liz-nek. Megindultam az ajtó felé. Mikor odaértem kinyitottam és Niall-ék voltak ott, akik tátott szájjal figyeltek engem.
-Mi van?-kérdeztem.
-Te...? Mankó..?? Mi van??-mondta Niall.
-Igen, mankó nélkül vagyok ma reggel óta, de gyertek be.-invitáltam beljebb őket.
-Mesélj kisasszony! Hogyan? Mikor álltál fel?-kíváncsiskodott Louis pimasz mosollyal az arcán.
-Héj! Ne nézz így! És ma reggel. Ja és ne hívj Kisasszonynak!-mondtam.
-Oké! De hol van a mankóm? És esetleg nincsen valami kaja?-kérdezte Niall, mire mindenki elkezdett röhögni.
-Mi van?-nézett ránk furán.
-Semmi... A mankód fent van a szobámba, mindjárt lehozom, kaját meg majd kapsz a Nando's-ban. Oké?-kérdeztem, majd felálltam, és elindultam a mankókért.
-Oké! De csak óvatosan!
-Tudom! Nem vagyok kisgyerek!-ordítottam vissza a lépcső elől. Lassan fellépkedtem, majd egyenest be a szobámba. Megfogtam a mankókat, majd kisuhantam az ajtón. Lelépkedtem a lépcsőkön, majd odamentem Niall-hoz, és átadtam neki a mankóit.
-Köszönöm, hogy kölcsön adtad.-öleltem át. Éreztem illatát. Teljesen maga köré csavart.
-Nincs mit.-dörmögte orra alatt. Elengedtem, majd odasétáltam Liam-hez, és őt is megölelte.
-Mi ez a nagy ölelkezés csajszi?-kérdezi furán.
-Csak... Köszönöm, hogy ennyit segítetek nekünk. Főleg neked, és Niall-nek.-mondtam, majd elmosolyodtam.-De! Ideje lenne elindulni, nem? Már háromnegyed van! Anyám! Futás!
-Hé csajszi te csak lassan. Vagy vigyelek?-kérdezte Harry.
-Hát! Ha szépen kéred kivihetsz!
-Kérlek, kérlek, kérleek!
-Oké!-pattantam fel a kezébe. Karomat átkulcsoltam nyaka körül, majd kivitt a kocsihoz. Letett, majd beültem a kocsiba. Miután mindenki beszállt, a kocsi elindult. Ebben a sorrendben ültünk: Az anyósülésen Harry. Hátul: Bal oldalt Lizzie az ablak felől, aki mellett Zayn ült, mellette Louis, Liam, Niall és Én. Pont most értünk oda a Kávézó elé. Gyorsan kipattantunk, majd bementünk. Mindenki meglepődve nézett minket. Odaballagtunk Mike irodája elé, majd kopogtam egyet.
-Gyere!-mondta, majd kinyitottam az ajtót, és előreengedtem a srácokat. Mike annyira meglepődött, hogy majdnem leesett a székről.
-Nos, Mike.
-Igen? Van valami baj?-kérdezte meglepetten.
-Nincs, csak... Szeretnénk, ha visszavennéd Melanie-t, most már álló munkára, de ha Mel ülni akarna, akkor...-mondta Liam, de közbeszóltam.
-Nem! Én ugyan többet nem ülök! Az biztos!
-Oké. Hát. Legyen...-mondta Mike-De, mi volt veled Mel?
-Ja, hát egy kis baleset.-mondta Niall helyettem.
-Ne értsd félre, nem ütöttek el, meg ilyesmi, csak amikor vittem ki a szobába a kakaókat, megbotlottam az egyik zsinórban, és elestem. Akkor ment bele a combomba egy darab szilánk.-fejeztem be mondandómat.
-Hát, akkor jó munkát Mel!-jött oda Mike, és kezet fogtunk.
-Köszi!-öleltem meg.
-Na! De munkára fel!-csapta össze két kezét Niall.-Éhes vagyok!-erre mindenkiből kitört a röhögés.
Délután:
16:30. Végeztünk a munkával. Hazafelé tartunk a srácokkal, mert átjönnek filmet nézni. Odaértünk a házunk elé, de a sofőr nem lassított.
-Hova megyünk?-kérdeztem furán.
-Hozzánk!-vágta rá Louis.
-Mért? Nem úgy volt, hogy hozzánk megyünk?
-De, csak úgy gondoltuk, hogy ideje lenne nálunk is lennetek egy kicsit.-mondta Zayn.
-Oh de drágák vagytok!-ölelte meg Zayn-t Liz.
-Hát jó. Akkor menjünk oda.-mondtam unottan.
-Mi a baj?-kérdezte Liam.
-Majd elmondom.
-Oké... Te tudod.
-Mit tud Mel?-kíváncsiskodott Niall.
-Semmit!-vágtuk rá szinte majdnem egyszerre.
-Oké!-fordult el durcásan.
-Majd idővel megtudod te is! Ne aggódj.-mondtam, majd megsimogattam a hátát.
-És, mit fogunk csinálni?
-Jóktól kérdezed! Harry-t kézdezd.
-Hé Hazz! Mit fogunk csinálni?
-Nem tudom. Horror? Ki van benne?
-Én benne vagyok!-mondtam, mire a többiek furán néztek rám.-Mi van? Nem vagyok félős! Egy kis vér, meg egy-két csúgya arc mit számít? Láttam már horrort.
-Ha Mel, akkor én is!-mondta Liz.
-Én is, én is, én is, én is!-mondták sorra.
-Akkor ez eldőlt. Már csak azt kellene eldönteni, hogy mit nézzünk meg.-mondta Louis.
-Öhm... Kör?-kérdeztem.
-Nee! Lejárt!-nyafogott Hazza baba.
-Akkor Eleven testek?
-Felőlem!-mondta Zayn.
-Tőlem is!-kiabált hátra Harry.
-Legyen, legyen, legyen, oké.-mondták.
-Niall. Mi a baj?-kérdezte tőle Liam.
-Majd elmondom.
-Megjöttünk! Jeee!-kiabált Louis. Kiléptünk a kocsiból, majd egy csodás látvány fogadott. Beljebb mentünk. Azt hittem ennél jobban már nem lehet engem lenyűgözni, de tévedtem. Egy szökőkút, ablakos ház. Öt garázs, benne öt kocsi. Amikor bementünk, még ennél is jobban meglepődtem, mert nem olyan volt, mint egy szokásos "fiúk háza". Rendezett, tiszta.
-Tetszik mi?-kérdezte Louis.
-Nagyon!-erre ő elmosolyodott.
-Gyere! Mutatok valamit!-ragadta meg a kezem, majd lassan húzni kezdett ki a hátsó udvarba. Ott volt egy hatalmas medence, mellette pedig napágyak.
-Wow!-mondtam meglepettségemben.
-Jó mi?
-Nagyon!
-Srácok! Gyertek!-szólt ki Liam.
-Megyünk!-mondtam. Megfogtam Louis karját, majd húztam szépen magam után. Beértünk a szobába. Harry éppen kereste a filmet, Liam telefonált, Zayn és Lizzie beszélgettek, Niall pedig evett. Halkan odaballagtam Niall mellé, de fél úton meg kellett fordulnom, hogy elcsitítsam a többieket, mert elkeztek kuncogni. Miután megvolt osontam tovább. Odaértem mellé, majd odahajoltam a füle mellé.
-Bu!-mondtam, mire kiesett a kaja a kezéből. Mi jót röhögtünk rajta, Ő meg csak szomorkodott és újracsinálta a szendvicsét, több kevesebb sikerrel.
-Segítsek?-kérdeztem.
-Légyszi.-odaballagtam mellé, majd egy perc alatt meg is csináltam neki a kajáját.
-Köszi!-mondta teli szájjal. Ezen csak mosolyogni tudtam.
-Á!! Végre. Megvan a film skacok! Gyertek!-kiáltozott Harry. Mindenki oda szállingózott a kanapéhoz, majd leültünk. Én Niall és Liam között ültem. Az ijesztő részeknél mindig vagy Niall-hez, vagy Liam-hez bújtam. A kb két órás film után megnézünk még egy horrort, mert Louis kikönyörögte. Annál is vagy Liam-hez, vagy Niall-hez bújtam félelmemben. Mondjuk jó volt, mert a második film vége felé mindenki megunta.
-Éhes vagyok. Van valami kajátok?-kérdeztem.
-Persze gyere!-pattant fel Liam. Megindultunk a konyhájukba.
-Jut eszembe. Tartozol egy vallomással, amit nem mondtál el reggel.
-Ja. Igen. Nos, hát Niall...-kezdtem bele.
-Mi van Niall-al?-kérdezte furán.
-Hát tetszik. Szóval, nem tudom mit csináljak. Megmondjam-e neki, vagy nem. ez nekem nem egyszerű. A volt barátom is otthagyott a semmiért.-meséltem neki. Légyszi Liam, segíts rajtam.
-Szerintem te is tetszel neki. Mostanában furcsábban viselkedik, és neki is van mondandója. Szerintem beszélek vele, és akkor majd mondom az infót, hogy elmondhatod-e neki, vagy ne.
-Köszönöm Liam! Isten vagy! Bocsánat félisten!-ugrottam a nyakába.
-Na mi ez a nagy ölelkezés fiatalok?-jött be a konyhába Humor Harold.
-Humor Harold kussolj!-vágtam rá.
-Ó! Már becenevet is találtál magadnak kis huncut?! Én vagyok a főnök, vigyázz!-emelt fel a levegőbe, majd rátett a hátára, és úgy cipelt ki a nappaliba.
-Utat hercegnő közeleg!-sipákolt Louis. Én csak röhögtem Harry hátán. Úgy lógtam ott mint egy majom.
-Harry tegyél leeee!!-kiabáltam.
-Nem!
-Inkább hozz nekem enni!-kiabálta oda Niall.
-Oké!-mondta Harry, majd letett a kanapéra.
-Köszi Niall.-mosolyogtam rá.
-Semmi.-mondta, majd bement a konyhába. Egy nagy szendviccsel a kezében tért vissza. Mondanom sem kell mindenki kuncogott egyet.Még maga Niall is elmosolyodott.
Niall Szemszöge:
Megfogtam a szendvicset, majd egy nagyot haraptam belőle. Odamentem a kanapéhoz majd levágtam magam. Miután megettem a szendvicset felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom, majd felléptem Twitter-re. Wow. Újabb száz követő. Szuper. Kopogtak.
-Gyere!-kiabáltam. Liam dugta be a fejét az ajtón. Biccentettem neki, hogy jöjjön, és üljön le. Pár percig néma csend volt köztünk, majd megszólalt.
-Niall...Mit is akartál mondani?
-Csak azt, hogy szeretem.
-Kit?
-Melanie-t. Nem tudom hogy mondjam el neki.
-Hát. Szerintem hagyj neki egy kis időt, hogy megszokjon minket, majd azután mondd el neki.
-Nem. Én most akarom elmondani neki. Nem habozhatok tovább. Szeretem és kész!
-Rendben, ahogy te gondolod, de először ÉN beszélek vele.-mondta Liam kedvesen.
-Oké.-mondtam, majd már állt is fel az ágyról.
-Liam!
-Hmm? Köszi.
-Ugyan...-lépett ki az ajtón. Gondolkoztam még egy ideig, majd ez írtam ki Twitter-re.
"I can not take, if you go away now."
Remélem meglátja.
Liam szemszöge:
Hát ezzel is megvolnánk. Kiléptem Niall szobájából. Egyenesen Melanie felé tartottam. Ott ültek, és beszélgettek Lizzie-val.
-Elrabolhatom Melanie-t egy percre?-kérdeztem, de nem vártam meg a választ. Felhúztam a kanapéról, majd gyorsan megindultam a szobám felé.
-Beszéltem vele.-mondtam, mikor már fent jártunk az emeleten. Beléptünk a szobámba, majd levágtam magam az ágyra. Melanie is így tett.
-És? Mit mondott?-csillant fel a szeme.
-Azt, hogy Ő is szeret téged, és még MA el akarja mondani neked. Úgy hogy számíts arra, hogy valamikor félre hív.-mondtam. Erre nagyon meglepődött. Néhány percig szótlanul ült.
-Bakker! Köszi, hogy szóltál. Akkor nem fogok meglepődni.-ölelt meg.-De...
-Mi az?
-Mit mondjak neki? Elfogadjam, vagy ne?-bizonytalanodott el.
-Figyelj. Niall soha, de soha nem ártana neked. "Ha" még is előfordulna, ÉN Liam Payne rúgnám ki páros lábbal a házból. Oké? Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Vagy ne legyen a nevem Liam.-nyugtattam meg.
-Köszönöm, hogy vagy nekem Liam.-suttogta melkhasomba.
-Nincs mit, de most menjünk, mert a többieknek gyanús lesz, hogy nem vagyunk ott.
-Oké.-egyezett bele, majd felálltunk az ágyról, és kisétáltunk. Lementünk a lépcsőkön, majd be a nappaliba. Levágódtam Louis mellé.
Melanie szemszöge:
Liam levágódott a kanapéra Louis mellé. Én kimentem a konyhába egy kis vízért. Akkor jött le Niall a lépcsőn. Ő is bejött a konyhába, elővett egy zsemlét, megkente vajjal, rakott beje szalámit, majd összetette a zsemlét. Én kivettem egy poharat a szekrényből, majd megtöltöttem vízzel. Nekitámaszkodtam a pultnak, felhajtottam a pohár vizet, majd kimentem a többiekhez, vagy is csak mentem volna, de egy kéz visszarántott.
-Mel. Beszélhetnénk?-kérdezte félénken Niall.
-Persze. Mondd.
-Öhm... Ott fent a szobámban?-kérdezte félénken.
-Oké. Menjünk. Úgy is én is mondani akarok valamit.-mondtam, majd megindultunk a szobája felé. Az Ő szobája sokkal másabb volt Liam-énél. Niall-é kék volt, míg Liam-é zöld. Volt benne egy akvárium aranyhalakkal, egy laptop volt az ágyán, egy szép ablak. Odamentem az ágyhoz, majd végigsimítottam a lepedőn. Selymes volt, és annak is kék volt a színe. Tipikus Niall. Minden a szeméhez illően van berendezve.
-Szép.-mondtam.
-Köszi, ahogy te is.-bókolt egyet, majd leült az ágyra.
-Köszi.-mondtam, majd leültem mellé.
-Tudod...-mondtuk egyszerre.
-Mondd csak.-engedte, hogy mondjam.
-Nem, te kezdd.-makacskodtam, majd egy mosolyt küldtem felé.
-Hát jó. Nem tudom, hogy kezdjem, de kimondom. Tetszel nekem. Méghozzá nem is akármennyire. Amikor megláttalak, tudtam, hogy te leszel az, akivel, le szeretném élni az életemet.-mondta, majd kissé elpirult.
-Niall. Nem tudom mit mondjak, de azt kell mondanom, hogy én is úgy érzek, mint te.-pirultam el én is, majd lehajtottam a fejemet.
-Komolyan?-kérdezte meglepődötten.
-Igen.
-És ha arra kerülne a sor, hogy megkérdezem tőled, hogy lennél-e a barátnőm, akkor ugyanezt mondanád?
-Igen.
-Akkor mi most...?
-Igen Niall, járunk, ha te akarod.-kijelentésemre felugrott és megpörgetett.
-Semmit sem akarnák jobban.-halkult el hangja.
-Szeretlek.-mondtam.
-Én jobban.-mondta, miközben megint megpörgetett. Miután letett, pár perces néma csend következett. Elkezdett közeledni felém. Már csak pár milliméter volt arcunk között. Ezt a távot én szüntettem meg. Csodás volt érezni puha ajkait az enyéimen. Meg kell mondjam, régen vártam már erre a pillanatra. Levegőhiányban kellett elválnunk. Sajnos. Összetámasztottunk homlokunkat. Éreztem leheletét. Annyira csodás érzés volt a karjaiban lenni. Úgy hiányzott már ez, hogy valaki pótolja a hiányt a szívemben.
-Mit gondolsz, elmondjuk nekik?-kérdezte félénken.
-Liam már így is tudja. Én kértem meg rá, hogy beszéljen veled.-erre a kijelentésemre mindketten elmosolyodtunk.
-Akkor semmi akadálya részemről.-mondta Niall.
-Felőlem. Majd meglátják a kezünket!-mondtam, majd összekulcsoltam ujjainkat. Kimentünk a szobájából, le a lépcsőn, és be a nappaliba.
-Na mi új...-nézett hátra Harry, de mikor meglátta a kezünket, már fülig ért a szája.-Srácok! Ezt nézzétek.-kiabálta el magát a göndörke. Mindenki ránk nézett. Felemeltük a kezünket, persze nem vettük ki egymáséból. Elkezdtek tapsolni, és ujjongani.
-Hé! Elég legyen!-parancsolt rájuk Liam.
-Köszi "apa".-mondta Niall kuncogva. Lizzie odajött hozzám, és átölelt.
-Már nem csak Zayn-nek, Liam-nek, és Louis-nak van párja, hanem Niall-nak is.-mondta két ölelés között.
-Na, de még szeretném kihasználni a napokat, éveket, amiket Niall-al lehetek, ezért nem kéne megfujtani.
-Bocsii! Csak annyira örülök nektek!-ment oda Niall-hoz is és Öt is megölelte. Nekitámaszkodtam az ajtónak, és onnan figyeltem, ahogyan gratulálnak Niall-nak a többiek is. Liam mondott neki valamit, majd megveregette a hátát. Szerintem ezt mondta:
" Vigyázz rá, különben páros lábbal rúglak ki a házból kölyök! Na, tudod, hogy csak viccelek!"Ez megmosolyogtatott. Észre sem vettem, hogy ennyire elment az idő. Már fél tíz.
-Lizzie! Elkéne indulni, nem?-kérdeztem barátnőmet. Már rég óta itta vagyunk.
-Öhm... Felőlem.-mondta Liz.
-Nem-nem! Ma estére itt maradtok! Az már tuti!-jött oda Niall hozzám.
-De... Suzie-t is meg kell etetni.
-Ne aggódj, adtam neki enni, amikor eljöttünk.-mondta barátnőm.
-Ajj Lizzie! Te egy angyal vagy! De a pizsik?
-Azt is hoztam ne aggódj, már mondtam!
-Te tudtál erről az egészről?-kérdeztem meglepődve.
-Ami azt illeti... Igen.-mondta, mire én odamentem hozzá, és megöleltem.
-Gyere, körbevezetlek.-mondta Niall.
-Oké.-fogtam meg a kezét, majd elindultunk felfelé.
-Ez itt Zayn szobája.-nyitott be egy kis szobába.-És most már Lizzie-é is.-mondta, majd becsukta az ajtót, és mentünk a következő szobához.
-Ez fogadjunk, hogy Louis-é.-találgattam.
-Talált, csak ne ijedj meg.-mondta, majd benyitott a szobába. A fala tele volt répával, mármint olyan értelemben, hogy a falra volt festve. Az éjjeliszekrényén egy galamb helyezkedett el. Röhögnöm kellett, amikor megláttam a szekrényét. Azon annyi kis répa és nyúl volt, hogy azt el sem lehet képzelni.
-Úr isten! Ez normális?-kérdeztem nevetve.
-Nem!-nevette el magát Ő is.
-Azt tudtuk. Ja! A te szobádat, és Liam-ét mar láttam.-mondtam hülye képet vágva. Úgy nézhettem ki mint egyvakond, mert Niall még jobban nevetett.
-Mi az?
-Semmi... Inkább menjünk tovább.-mondta, majd megindultunk a következő szoba felé.
-Ez Harry-é.-nyitott be az ajtón. Szép, és rendezett volt. Fehér falakkal.
-Szép.-mondtam, majd becsuktam az ajtót.
-Mint te.
-Ugyan.-pirultam el, és lehajtottam a fejemet, hogy ne vegye észre.
-Gyere. Megmutatom a fürdőt.-mondta, majd elindult egyenesen.
-Oké, de várj meg!-futottam utána, mert már ott állt a fürdő előtt.
-Ez lenne.-mondta, majd kinyitotta az ajtót. Egy csodás helység tárult elém. Egy kád, egy jacuzzi egy wc és egy tükör helyezkedett el benne.
-Wow!...-ámuldoztam.
-Hát igen... Nem valami nagy cucc, de ez is megteszi...-folytatta volna, de közbeszóltam.
-Héj. Nekem nem az számít, hogy milyen a fürdőszobátok, vagy valami ilyesmi, hanem az, hogy szeretlek.-mondtam, majd megcsókoltam.
-Én is.-húzott magához, majd adott egy puszit a fejem tetejére.
-Álmos vagyok.-mondtam, miközben ásítottam egy nagyot.
-Akkor zuhanyozz le, aztán aludjunk a MI szobánkban.-emelte ki a MI szót, hogy értsem mire gondol. Miután leesett vigyorognom kellett.
-Lizzie! Hol vannak a cuccaim??-kérdeztem, miután lementünk a nappaliba.
-Niall szobájában!-jött a válasz a konyhából.
-Köszi! Most megint mehetek fel! Igaz úgy is fel kellene mennem...-szaladtam fel a lépcsőn. Bementem a szobánkba, majd elkezdtem keresni a cuccaimat. Pár percre rá rájöttem. hogy meg kéne nézni az ágyon is, és lám, ott volt. Kikerestem belőle a pizsamámat, majd befutottam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, majd vissza Niall szobájába. Beledobtam a ruhámat a többi cuccom közé. Miért van itt a többi cuccom is? Na mind egy. Letrappoltam az emeletről, majd levágtam magam ez egyik kanapéra.
-Jó a pizsid Mel!-jött oda Louis. Gondolom azért, mert meglátta a rajta levő galambot.
-Tudoom.-mondtam nevetve. Később annyira megtetszett Louis-nak a pólóm, hogy már úgy könyörgött, hogy adjam oda neki.
-Légyszi, légyszi add odaa!!
-Na jó, de ha csak kapok Niall-tól egy felsőt.
-Persze!-vágta rá Niall.
-Akkor adsz egyet?-kérdeztem cuki képet vágva.
-Oké! Gyere!-kiabállt már a lépcső tetejéről. Gyorsan felfutottam, majd begázoltam a szobába. Nagyot estem az ágyára.
-Tessék, itt a pólóm.-adta a kezembe.
-Köszönöm hercegem... Ha megkérhetnélek, akkor kimész? Szégyenlős vagyok.-mondtam kicsit elpirulva.
-Ugyan. Nem vagyok nőcsábász, ez csak természetes, hogy kimegyek.
-Imádlak!-köszöntem meg neki, majd adtam neki egy puszit.
-Én is.-mondta, majd kiment az ajtón. Gyorsan átvettem a pólót Niall pólójára, majd lefutottam Louis-hoz, hogy odaadjam neki.
-LOUIS! Gyere! Itt van a "pizsamád"!-kiabáltam neki.
-Köszii!-emelt fel, majd megpörgetett.
-Nincs mit, csak tegyél le, mert elszédülök!-nevettem-köszönöm.
-Kicsim! Megyek fürdeni!-kiabált oda Niall.
-Oké! Én meg fent leszek a szobában!-kiabáltam utána.
-Jó!-kiabált vissza az emeletről. Odafutottam a konyhapulthoz, majd kivettem egy poharat a szekrényből. Azt megtöltöttem vízzel, majd lassan megittam. A többiek még ott beszélgettek a kanapén. Gondoltam megijesztem őket. Halkan odaosontam a falhoz, majd az egyik kanapé mögé. Szerencsére nem vett észre senki sem.
-Bu!-ugrottam fel a kanapé mögül, mire mindenki felpattant a helyéről. Olyan hülye képet vágtak, hogy röhögnöm kellett.
-Nem volt vicces!-pattant vissza Harry a kanapéra.
-No csak, Harry bácsi megijedt?-kérdezte Zayn.
-Nem!-vágta rá Harry idegesen.
-Harry? Mi a baj?-kérdeztem, mert láttam rajta, hogy valami baj van.
-Semmi!-pattant fel a kanapéról, majd felfutott a szobájába.
-Mi baja lehet?-kérdezte Liam.
-Nem tudom. Fogalmam sincs.-mondtam bágyadtan.
-Talán szerelmees!-vágta rá a hülyeséget Louis. Persze mi szúrós szemmel néztünk, és az a kaján vigyor is lefagyott az arcáról.-Jól van na! Ez csak egy megérzés...
-Louis, tudjuk, hogy te szerelmes vagy! Nem kell játszani a nagyokost!-vágta rá Liam ismét.-Figyu Louis, tudjuk, hogy te ilyen vagy, de amikor Harry ilyen, az nagy bajt jelent.
-Jó én is tudom. Bocsánat.-szomorodott el.
-Na gyere ide! Én szeretlek ám!-öleltem meg. A többiek furán néztek ránk, mert Lou annyira bújt hozzám.
-Mi van? Csak hízeleg. Nem kell hülyének nézni azért, mert ilyen a természete!-néztem a többiekre.
-Én nem szóltam!-tette fel mentséget kérve a kezeit Lizzie és Zayn.
-Jó, de.. Na mind egy. Gyere Louis. Menjünk fel.-fogtam meg a karját. Nem is ellenkezett. Felbattyogtunk a lépcsőn, majd bevezettem a szobájába. Amíg átöltözött addig én kimentem.
-Jöhetsz.-dugta ki a fejét az ajtón. Beléptem az ajtón majd leültem az ágyra.
-Figyu Lou. Ne haragudj rájuk, tudod, hogy milyenek.-vigasztaltam.
-Én nem hibáztatok senkit. Csak...
-Mi csak?
-Hiányzik... Eleanor.-feküdt el az ágyán, én pedig betakartam.
-Holnap minden jobb lesz te kis butus. Jó éjt.-adtam neki egy puszit az arcára.
-Jó éjt.-fogta meg Kevint, a galambját. Erre csak mosolyogni tudtam.
-De Mel... Szólíthatlak anyának?-kérdezte félénken.
-Louis! Fiatalabb vagyok nálad!-nevettem el magamat.-Na jó. Most az egyszer...
-Köszi. Jó éjt anya!-húzta magára a takarót, majd oldalra fordult.
-Jó éjt Louis.-léptem ki a szobából.
-Mela...-kiabálta végig Niall a folyósót.
-Cssst!... Louis alszik.-csitítottam el.
-Bocsi. Csak már mindenhol kerestelek.
-Nyugi itt vagyok. Tudod mit? Megyek és szólok a többieknek, hogy elmentünk aludni. Oké?
-Oké. Futás.-engedte el a kezemet. Gyorsan odafutottam a korláthoz, majd megfogtam az egyik seprűt, amit ott találtam, majd ledobtam a szőnyegre. Mint ahogy gondoltam, rögtön ott teremtek a többiek.
-Mi az?-kérdezte Liam.
-Mi elmentünk aludni.-mondtam, majd küldtem nekik egy puszit. Niall csak mosolygott mikor megindultam felé.
-Nem tudtam, hogy te ilyet is tudsz.-mondta mikor odaértem.
-Milyet?-tettettem a hülyét.
-Hát azt amit az előbb csináltál.-mondta, majd megcsókolt.
-Tudok én annál többet is...-fogtam meg e kezét, majd behúztam a szobába. Levágódtam az ágyra, majd betakartam magam.
-Hé... Már is alszunk?-kérdezte kíváncsian.
-Ahaa... Álmos vagyok.
-Hát akkor...-bújt be mellém, majd átölelt.
-Jó éjt.-mondtam, miközben ásítottam egyet.
-Jó éjt.
-Niall...
-Hmm...?
-Szeretlek, Nagyon, el sem tudom mondani, hogy mennyire jó, hogy itt vagy velem. Megvédesz. Erős vagy és bátor. Úgy vigyázol rám mint a szemed fényére. Ja, és a szemeid, azok valami csodásak.-vallottam be mit érzek iránta.-Ezért szerettem beléd. Nagyon.
-Én is.-mondta, majd még közelebb bújt hozzám, már ha ez lehetséges, majd megpuszilta a nyakamat.
-Na most már tényleg aludjunk. Reggel korán kelünk.-mondta.
-Jó. Jó éjt.-mondtam, majd odafordultam felé, és megpusziltam. Olyan jó érzés, hogy végre mellette aludhatok. El sem tudom mondani, mennyire jó. Érezni édes illatát, gyönyörű szép kék szemeibe nézni. Amíg ezen gondolkodtam elnyomott az álom. Körülbelül tizenegy óra lehetett. Nem mondom jó sokáig fent voltunk, pedig holnap korán kelünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése