Miután végeztünk a mosogatással, elraktuk a tányérokat, és levágódtunk a kanapéra. Liz Zayn mellé, én meg Niall mellé.
-Mit csináljunk?-kérdeztem.
-Film?-jött be a nappaliba Harry.
-Oké, de milyen.
-Vígjáték?-kérdezte Niall.
-Oké. De mi?
-27 idegen igen?-szólt Harry.
-Jó! Az jó lesz!-kiabáltam vissza.
-Oké. Akkor megkeresem!
-Oké!-válaszolunk. Rá negyed órára kiabálást hallottunk a nappaliból, mivel mi kimentünk a konyhába.
-Na, mit csináljunk?-álltam fel, mikor vége lett a filmnek.
-Menjünk medencézni!-adta az ötletet Louis.
-Én benne vagyok!-indultam meg a lépcső felé.
-Ha te, akkor én is.-jött utánam Niall.Felmentünk a szobába. Kikutattam egy fürdőruhát. Ez lett az:
Megfogtam, majd átbattyogtam a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam, majd visszamentem a szobába. Niall-en csak egy fekete fürdőgatya volt. Anyám de izmos. Na jó, ezt most hagyom abba!
-Wow!-nyögte ki nehezen, én meg csak vigyorogtam.
-Mehetünk?-kérdeztem kíváncsian, majd odamentem hozzá egy csókért.
-Persze.-csókolt meg. Annyira jó, hogy itt vannak nekem. Megfogtam a kezét, majd kiléptünk a szobából. Lementünk a nappaliba, hátha ott vannak a többiek. Ott is voltak.
-Mehetünk?-kérdeztem. Mindenki ránk nézett. Louis nyelt egy jó nagyot, amin csak mosolyogtam.
-Persze.-állt fel Harry. Liz is nagyon csini volt. Rajta ez volt:
-Liz. Te oltári jól nézel ki!-szólta barátnőmnek.
-Köszi! Te is.-jött oda hozzám, majd megölelt.
-Na futás!-futottam a medence felé, majd egyből bele ugrottam. Direkt nem jöttem fel a víz alól, hadd higgyék azt amit akarnak.
-Mel! Kicsim!-ugrott be Niall értem, én pedig szándékosan felmentem a vízből.
-Ne viccelj! Veszélyes!-jött fel, majd megölelt.
-Nyugi! Nincsen semmi bajom.-úsztam a medence másik felébe.
-Ágyúgolyó!!-ugrott be Harry. Majdnem kifröcskölte az "összes" vizet.
-Harry! Azt az a!! Ne ijesztgess!-nevettem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a többiek is bent vannak a vízben, és Niall felvett a nyakába.
-Niall! Tegyél leee!!-kiabáltam.
-Oké. Te akartad...-mondta, majd beledobott a vízbe. Sikítottam egyet, de közbe nevettem is.
-Ha még egyszer!
-Akkor mi lesz?-nézett rám vigyorogva.
-Ez!-nyomtam le a víz alá. Elengedtem, majd felhúztam. Köhögött párat, majd megölelt.
-Majdnem megfulladtam te...-súgta a fülembe.
-Bocsi.-mondtam, majd megcsókoltam.
-Ne itt skacok!-szólt ránk Harry, de csak lefröcsköltem a vízzel, majd tovább csókoltam.
-Ki kér inni?-kérdeztem miután véget ért csókunk.
-Szerintem mindenki.-szólt oda Liam.
-Oké. Akkor hozok Cola-t. Úgy is van még.-indultam ki a medencéből.
-Jó. De siess.-szólt utánam Niall. Csak intettem neki, majd bementem a konyhába. Megkerestem a Cola-kat, vettem elő poharakat, majd öntöttem beléjük. Kivettem még egy tálcát is, majd megindultam a medence felé az italokkal.
-Itt a Cola!!-kiabáltam ki. Suzie majdnem fellökött, mert bele akart ugrani a medencébe, de nem sikerült neki. Na még egyszer. Sikerült neki. Odaúszott Harry-hez, majd megnyalta. Ezen mosolyognom kellett. Kimásztak a medencéből, majd megfogtak egy-egy Cola-t és megitták. Én is elvettem az egyiket majd megittam. Suzie is kijött a medencéből.
-Suzie! Ne! Fedezékbe!-kiabáltam, majd már le is rázta magáról a vizet. Mindenki csurom vizes lett. Ott álltunk mint az ázott egerek, majd kitört belőlünk a nevetés szinte egyszerre. Louis megindult röhögve a medence felé, mármint tolatva, és zsupsz. Beleesett. Ezen még jobban röhögtünk. Mikor a nevetést abbahagytuk, és Louis is kiszállt a medencéből, mindenki felment átöltözni. Megvártam míg Niall átöltözik majd lemegy. Most Niall szeméhez öltöztem. Kék póló, kék nadrág. Sőt, még kék fülbevaló is. Miután kész lettem lementem. A többiek ott voltak.
-Most a te szép kék szemedhez öltöztem.-mentem oda hozzá, majd pusziltam meg, majd mentem Suzie-nak enni adni, hiszem már öt óra, és ilyenkor szoktam neki adni.
-Suzie! Gyere, kaja!-kiabáltam neki, de nem jött.
-Neki aztán kiabálhatsz. Harry adott neki.-szólt oda Liam.
-Ó... De jó.-szomorodtam el, pedig nem akartam, mert holnap lesz a szülinapom. Ezen elmosolyogtam.
-Srácok, tudjátok mi lesz holnap? Lizzie te ne szólj semmit!-kérdeztem őket.
-Nem. Miért?-kérdezte Louis.
-Hát. Én tudom!-szólalt meg Niall.
-Na mi?-böktem oldalba.
-A szülinapod drágám! Mi más lenne Júniusban?-miután kimondta egy kicsit meghatódtam, de nem akartam mutatni a gyengeségem. Hogy így megismertük egymást pár nap alatt, és már is tudja a szülinapomat. Odamentem hozzá, majd megöleltem.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Én is.-ölelt vissza. Elengedtem, majd megigazítottam a ruhámat.
-Jut eszembe! Hol van Suzie és Harry?
-Ja... Ők felmentek Harry szobájába, Harry laptopozik. Le sem akadnak egymásról.
-Úgy látszik Hazza baba a kutyákat is vonzza.-nevettem.
-Héé!-lökött meg Niall.
-Bocsi. Engem nem ne aggódj.-helyesbítettem.
-Miattad? Soha. Ahogy elbántál Jake-val is... Téged nem kell annyira féltei, de azért szerintem én féltelek a legjobban.
-Van még palacsinta?-kérdeztem.
-Van még tíz.-szólt be a konyhából Zayn.-De készül a többi. Most csináljuk Lizzie-val.
-Nahát! Te tudsz főzni?-lepődtem meg.
-Aham. Valamennyire.-mosolygott.
-Kész is.-jelentette be Lizzie.
-Akkor együnk!-jött be Niall a kezében a tányérjával.
-Gyere. Csinálok neked. Milyet kérsz?-kérdeztem.
-Kakaós és lekváros! Azok a kedvenceim!
-Tényleg? Nekem is!-pusziltam meg.
-Tudtam én, hogy sok közös van bennünk.-erre mindketten elmosolyodtunk. Megcsináltam neki a palacsintákat, majd magamnak is megcsináltam. Gyorsan felmentem szóltam Harry-nek, hogy kész a kaja.
-Harry! Kész a kaja!-léptem be a szobájába. Éppen Suzie-t simogatta.
-Megyek!-pattant fel.-Gyere Suzie.-hívta kutyusomat is. Lebattyogtunk a lépcsőn, majd leültünk a helyünkre és elkezdtünk falatozni. Fél óra alatt végeztünk is.
-Nem-nem Lizzie! Majd mi Niall-al elmosogatunk!-küszködtem barátnőmmel, mert minden áron ő akart mosogatni.
-Jó! Meggyőztél!-ment oda Zayn-hez.
-Turbékoljatok egyet az emeleten!-kiabált nekik Niall, mire Zayn csak intett egyet.
-Mit csináljunk?-kérdeztem.
-Én elmegyek Sophi-hoz.-állt fel Liam.
-Oké. Szia.-köszöntünk el tőle. Felvette a cipőjét, majd elindult.
-Én megyek és felhívom Eleanor-t.-ugrándozott Louis a lépcső felé.
-Oké.
-Én meg csak úgy elmegyek sétálni.-állt fel Harry, majd ő is távozott.
-Jó. Akkor mi mit csináljunk?-néztem Niall-ra.-Annyit tudok, hogy én felmegyek és fellépek Twitter-re.-indultam meg a lépcső felé.
-Akkor várj meg. Megyek én is.-futott utánam. Felértünk, Zayn szobájánál fura hangokat hallottunk. Egymásra néztünk, majd elmosolyodtunk.
-Arra gondolsz, amire én?-kérdeztem.-Mármint arra értettem, hogy mit csinálhatnak.
-Igen. Azt hiszem.-mosolyogtunk még mindig. Közbe beértünk a szobába. Elővettem a laptopomat, majd felléptem Twitter-re. Amit láttam az nagyon megdöbbentett.
-Atya úr Isten!-kaptam kezemet a szám elé.
-Mi az?-jött oda Niall.
-Plusz kétezer követő! Ezt nem hiszem el! Wáá!-ugráltam párat.-És ha jól látom, akkor Directioner-ek!
-Örülök neki! Ezek szerint látták, hogy együtt vagyunk. Vagy legalább is valaki kitette, és bekövettek.
-De...Honnan tudták, hogy én vagyok az? Vagy... Na mind egy.-ültem le.-Hány óra?
-Kilenc. Miért?
-Csak, holnap szeretnék bemenni dolgozni. Már régen voltam bent, és biztos el kéne egy kis erősítés.
-Hát, akkor ideje lenne lefeküdni.-jött oda egy csókért. Kikerestem a pizsimet, és azt a pólót, amit Niall-tól kaptam, majd bementem a fürdőbe. Vagy is mentem volna, ha Niall nem fogja meg a kezem.
-Nem mész sehová. Ma itt öltözöl, én megyek ki.-sétált ki az ajtón. Levettem a fürdőruhát, majd magamra kaptam a pizsimet.
-Jöhetsz!-szóltam ki neki. Belépett az ajtón. Olyan cuki volt. Leült az ágyra. Megpaskolta a mellette lévő helyet, hogy üljek le mellé. Le is ültem.
-Jól áll a pólóm.-fogta meg a kezem.
-Köszi. De ki vele. Mi a baj?-kérdeztem, mert láttam rajta, hogy valami baj van.
-Csak az, hogy nem tudom mi lenne velem nélküled.-hajtotta le a fejét, mert elpirult, de láttam. Nem kellett volna lehajtania.
-Hé. Semmi baj. Itt vagyok. És emeld fel azt a szép kis pofidat, hogy láthassam a gyönyörű szemeidet!-öleltem át.
-Köszönöm...-ölelt vissza.
-Nincs mit, de most már aludjunk. Oké?-feküdtem le az ágyra. Oda bújt mellém, majd betakartam magunkat.
-Szeretlek.-fordult felém, majd megölelt.
-Én is.-tettem kezemet az övére. Fél tíz. Gyorsan elment ez a mai nap. Holnap korán kelünk. Aludni kéne, de nem megy. Csak rá tudok gondolni. Na de tényleg aludni kéne.
"Szeretlek Niall."-gondoltam magamban, majd még jobban hozzábújtam. Végre sikerült elaludnom.
~Álom~
Szombat, reggel hét óra. Niall, Louis és Harry elmentek bevásárolni. Zayn és Liam tévé-t nézett, míg én fent laptopoztam.
-Melanie!-kiáltott egyszer csak Zayn.
-Mi az?-futottam le a lépcsőn. Mikor megláttam mit mutat a TV le kellett ülnöm.
"A(z) One Direction banda három tagja, Niall Horan, Louis Tomlinson és Harry Styles balesetet szenvedett. Mindhárman meghaltak. A kocsi totálkáros lett. A másik autóban két ember ült. Az egyik súlyos sérüléseket szenvedett. A másikat kórházba szállították, de sérülései nem súlyosak."-mondta a riporter.
-NEM! AZ NEM LEHET! NIALL!!-kiabáltam és sírtam egyszerre. Azt sem tudtam hol vagyok. Zayn és Liam sem hitt a fülének és a szemének. Mindannyian ott ültünk a nappaliba. Magatehetetlenül. Kisírt szemekkel. Alig láttam valamit. A sminkem is elmosódott. Nem történhetett meg. Nem velem!
-Zayn! Hozd a kocsikulcsot! Én vezetek!-pattantam fel. Ebben a pillanatban csörrent meg a telefonom. Mike volt az. Kinyomtam. Van fontosabb dolgom is a munkánál. Miért mindig velem történik ilyen? Nem értem. Gyorsan megfogtam a két fiú kezét, és berángattam őket a kocsimba. Odamentem a helyszínhez. Egyenest a kocsihoz, hátha még ott találom Niall-t.
-Engedjenek! Kérem! A barátnője voltam Niall-nak!-kiabáltam. Mindenki utat engedett ahogy ezt meghallották. Csak futottam és futottam kisírt szemekkel. Annyira fáj.
-Hol van? Hol van Ő?-kérdeztem sírva a mentőstől.
-A halottas kocsiban vannak.-mutatott a kocsi felé. Azonnal elkezdtem futni. Mindenkit ellöktem magam elől. Az sem érdekelt, ha valakinek baja esik.
-Neeem!-kiáltottam ahogy csak tudtam.-Zayn engedj el!-rángattam ki magam Zayn kezei közül.
-Még egyszer utoljára látnom kell!-törtem ismét utat magamnak. Mintha a saját életemért futottam volna. Tulajdonképpen ez így is van. Ő volt a mindenem, és még most is az. Sikeresen odaértem. Felfedtem arcát még utoljára. Ráborultam melkhasára, majd sírni kezdtem ismét.
-Hölgyem. Kérem menjen innen.-jött oda egy férfi.
-Nem! Ő az enyém! Nem vehetik el tőlem!-álltam védelmezően elé, bár hiába. Zayn és Liam is odajött, és elvittek onnan.
-Még hadd lássam egyszer a többiek arcát is! Kérem!-kiabáltam a férfinek.
-Legyen. De gyorsan!-szólt mogorván.
-Nem a maga családtagjai! Tűnjön innen!-kiabáltam rá. Odafutottam Louis-hoz, és őt is felfedtem. Megpusziltam sírtam, és mentem Harry-hez. Nála is ez volt. Mintha a testvéreim lettek volna. Nem hiszem el, hogy tényleg megtörtént.
-Viheti őket, ha akarja!-förmedtem rá a goromba férfira. Bólintott egyet, majd letakarta őket, és a halottaskocsi elment. Bepattantunk a kocsiba, majd hazamentünk. Elbúcsúztam tőlük örökre. Soha nem értettem miért szeretem őket ennyire. Hát ezért. Mindig vigaszt nyújtottak.
~2 hét múlva~
Megvolt a temetés. Azóta minden nap vagy Niall, vagy Louis, vagy Harry szobájában vagyunk. Én szinte egész nap gitározok Niall gitárján. Nagyon rossz ez így, hogy nincsenek itt. Eleanor nagyon szomorú. Majdnem minden nap itt van nálunk. Azzal tartom benne a lelket, hogy egyszer minden jobb lesz, habár ezt én is nagyon jól tudom, hogy semmi sem lesz jobb. Zayn és Liam énekelik a szólóikat. Néha én is, és Eleanor is. Nagyon hiányoznak nekünk. Semelyikünk sem fogja soha felfogni a történteket.
~Álom vége~
Ma reggel csak úgy kipattantam az ágyból. Nagyon rosszat álmodtam. Niall nem volt mellettem. Kiugrottam az ágyból. majd lefutottam a lépcsőn, be a nappaliba. Nagyon megijedtem, hátha bekövetkezik. Ott ültek mind a hárman a kanapén és beszélgettek. Rémült volt az arcom, de egyben megkönnyebbült is. Pont egymás mellett ültek. Gyorsan odafutottam hozzájuk, majd mind a hármójukat egyszerre jó szorosan megöleltem. Könnyek kezdtek potyogni a szememből. Nagyon meglepődhettek, de visszaöleltek.
-Héj...Melanie! Miért sírsz?-kérdezte Niall. Erre még jobban potyogni kezdtek a könnyeim. Már alig álltam a lábamon. Muszáj volt leülnöm.
-Nagyon rosszat álmodtam, mégpedig azt...-itt megálltam pár percre, mert újra potyogni kezdtek könnyeim.-Hogy ti hárman...-fordultam Niall-ék felé.-Meghaltatok.-borultam Niall nyakába.
-Shh..-nyugtatott hatástalanul.-Nyugi. Itt vagyunk. Nem mentünk el.-ölelt meg szorosan, de én még szorosabban megöleltem őket.
-Mesélj még...-kérte Liam.
-Hát legyen. Ti alig tudtatok lefogni. Amúgy autóbaleset volt. Futottam mindenen át. Mindenkit ellöktem magamtól. Nem akartam elhinni. Csak a saját szememnek hittem. És... ott voltatok, holtan...-itt megint elkezdtem sírni.-Az egyik férfi nem akart odaengedni, ezért ellöktem magam elől. Olyan bunkó volt, ezért én is úgy szóltam vissza neki. Miután "elbúcsúztam végleg" tőletek, elvittek titeket. A temetést nagyon nehezen bírtuk ki Liam-ékkel. Az után két hétre ott ültünk a szobáitokban. Én mindig Niall gitárján játszottam, a srácok pedig énekelték a szólóitokat, és volt hogy én és Eleanor is énekeltünk. Azzal nyugtattam magunkat, hogy jobb lesz, és hogy elfelejtjük egyszer, de nem ment ki soha a fejünkből. És itt ébredtem fel...-sírtam megállás nélkül.
-Nyugi. Itt vagyunk. Ne aggódj.-ölelt át Louis, Harry és Niall egyszerre. Éreztem, hogy valamelyiküknek kicsordul egy könnycsepp. Az a valaki Niall volt. Elengedtem őket, majd leülte. Niall odaült mellém, majd megfogta a kezemet.
-Figyelj. Mi SOHA nem fogunk titeket elhagyni. Oké? Nyugodj meg szépen.-puszilta meg az arcomat.
-Jó. Felmegyek arcot mosni, és felöltözni.-álltam fel.
-Oké.-mondták szinte egyszerre. Lassan megindultam a fürdő felé. Fel a lépcsőn, és be a szobánkba először is ruháért. Ezt választottam:
Most ez illett hozzám. Gyorsan megmostam az arcomat, hajamat lófarokba kötöttem, mint mindig. Fújtam magamra még a kedvenc parfümömből is, és lebattyogtam a nappaliba.
-Ja, Melanie! Boldog szülinapot!-jött oda Louis, majd megpuszilt.
-Köszi.-öleltem meg.
-Boldogot!-jöttek le az emeletről Lizzie-ék, és ők is megöleltek. Zayn láttán elkapott a sírógörcs, de nem engedtem, hogy kijöjjön belőlem. Lizzie-n ez volt:
-Boldogot!-jött oda Harry-őt is megöleltem.
-Boldogot Mel!-ölelt meg Liam. Köszönés képen én is megöleltem.
-Boldog szülinapot kincsem!-csókolt meg Niall.
-Köszönöm.-suttogtam.-Szerintem mennünk kéne, ha ma még dolgozni is akarok, hiszem már hét óra.-Indultam meg az ajtó felé.
-Oké. Akkor menjünk.-invitálta ki a többieket Liam.-Kaját majd a Nando's-ban veszünk. Okés?
-Oké!-jött a válasz Niall-től.
-Jajj! Suzie-nak kéne enni adni!-fordultam vissza. Vagy is csak fordultam volna vissza, ha Niall nem lett volna ott.
-Nyugi, adtam neki!-fordított vissza a helyes irányba.
-Köszi.-mondtam. Beszálltunk a kocsiba, majd a Nando's-ba vettük az irányt. Megérkeztünk. Mindenki kiszállt a kocsiból, majd bementünk. Vettünk hét szelet pizzát. Kifizettük, majd mentünk is. Mikor odaértünk a Kávézóhoz, az üres volt, és le volt kapcsolva a villany.
-Hahó! Mike!-kerestem főnökömet. Egyszer csak a villany felkapcsolódott és előugrottak a barátaim a pultok mögül ezt kiáltva:
-BOLDOG SZÜLINAPOT MELANIE!!
-Úr isten! Ez meg? Hogyan?-kérdeztem lepődötten. Majd odamentem uncsi tesómhoz, és megöleltem. Annyira jó érzés, hogy nem felejtették el.
-Nem felejtettétek el?-néztem körbe könnyes szemekkel. Niall-ék csak álltak, és mosolyogtak.
-Ti szerveztétek? Igaz?-mentem oda Lizzie-ékhez, ugyan is a Kávézó tele volt lufival, és csak a barátok, munkatársak, és főnökök voltak ott.
-Ami azt illeti... Igen!-mosolyogtak össze.
-Köszönöm!-borultam barátnőm nyakába.
-Hadd adjunk neked valamit, vagy is valamiket.-szólalt meg Mike.
-Oké. Akkor mire vártok?-kérdeztem. Vagy is jobban mondva "parancsoltam".
-Ezt a munkatársaidtól kapod. Ők csinálták.-hozott ki egy nagy dobozt az irodájából Mike.-Nézd meg!-parancsolt rám. Oké. Legyen. Kibontottam, és egy csodaszép torta volt, aminek a tetején egy marcipán, ami engem és Niall-t ábrázolt.
-Uram atyám!-ugrottam Mike nyakába.-Köszönöm!
-Nincs mit! Ezt tőlem kapod.-nyomott a kezembe két repülőjegyet Hawaii-ra.
-Nagyanyám! Jajj Mike! Nem kellett volna!
-De! A legjobb főnökhelyettesnek mindent!
-Oké. Ezt tőlem kapod. Aranyat ér, mint te!-jött oda Liam. Egy gyönyörű gyűrű volt egy apró dobozban:
-Úr isten Liam! Ez gyönyörű! Köszönöm!-öleltem meg.
-Nincs mit.
-Na jó, én jövök!-tört magának utat Louis. Előhúzott a zsebéből egy bobozkát, amiben egy répás fülbevaló volt:
-Köszönöm Louis!-mosolyogtam, majd megöleltem.
-Utat! Én jövök!-tört utat magának Harry. Ő egy nyakláncot adott:
-Köszönöm!-öleltem meg őt is.
-Mi jövünk!-jöttek előre Zayn-ék. Ők Best Friends nyakláncot adtak:
-Az egyik fele nálad, a másik fele nálunk.-ölelt meg Lizzie.
-Köszönöm.-már a sírás határán voltam. El is kezdtem szipogni.
-Én jövök...-jött előre Niall, majd a zsebéből elővett egy kis dobozt, amiben ez állt:
-És még van.-Fogott meg egy szatyrot, majd odaadta. Ezek voltak benne:
-És még ez is ajándék.-fogta meg a kezemet, majd kivezetett.Odafordított a hirdető tábla felé. Majd kiesett a szemem. Ez állt rajta:
"Happy Birthday my love, Melanie Clark!"-Úr Isten Niall! Ez csodálatos!-öleltem, majd csókoltam meg.
-Ugyan. Egy hercegnőnek mindent.-ölelt át. Elkezdtek potyogni a könnyeim, annyira meghatódtam. Minden kiesett a kezemből.
-Annyira szeretlek!-öleltem meg még szorosabban.
-Én is.
-És ti ezt tudtátok?-kérdeztem miután lenyugodtam.
-Igen.-mosolyodtak el.
-Gyertek ide!-öleltem meg őket is.-Köszönöm, hogy vagytok nekem!-kiáltottam el magam. Pont ekkor kellett megcsörrennie a telefonomnak is. Hát persze. Anyu volt az.
-Szia anyu!-köszöntem bele.
-...
-Köszi.
-...
-Oké. Akkor megyünk. Úgy is van mit mondanom.-céloztam itt Niall-re és rám.
-...
-Puszi. Sietünk!-nyomtam ki.
-Na? Ki volt az?-kíváncsiskodtak.
-Anyu. Vár minket.
.Oké. Akkor mehetünk?-kérdezte Niall.
-Persze.mondtam, majd elbúcsúztam a munkatársaimtól, és megindultunk anyuhoz. Az odaút csendesen telt.
-Megjöttünk.-szóltam a sofőrnek. Kiszálltunk, majd összekulcsoltam ujjainkat, hadd lássa anyu, hogy együtt vagyunk. Becsöngettem.
-Nem kell csöngetned! Gyere!-kiabált ki.
-Oké. Most vagy soha ismét.-indultam meg.-Szia anyu!!-léptünk be a nappaliba.
-Szia Mela...-akad el a szava, mert gondolom meglátta, hogy össze van kulcsolva a kezünk.
-Mi az?-kérdeztem, mintha nem tudnám.
-Ti együtt? Mikor? Hol? Mióta? Miért nem szóltál?-bombázott a kérdéseivel. amin csak mosolyogni tudtunk mindannyian.
-Nyugi anyu. Mindent elmesélünk, csak nyugodj meg. És? Amúgy miért hívtál ide?-nyugtattam.
-Hát van egy kis meglepim...-ment be a konyhába. Egy nagy dobozzal tért vissza. Furán néztem rá.
-Gyere bontsd ki!-húzott oda. Kibontottam, és ezek voltak benne:
-Anyu! Köszönöm!-öleltem meg. Megint potyogni kezdtek a könnyeim. Nem bírtam megállni.
-Shht... Ne sírj. Van palacsinta. Gyertek egyetek.-nyugtatott le. A palacsinta szó hallatán azonnal abbamaradt a sírásom. Megfogtam Niall kezét, majd húztam magam után. Elővettem két tányért, majd csináltam mindkettőnknek. Mi jóízűen falatoztunk, a többiek pedig csak ültek, és beszélgettek.
-Ez oltári finom!-mondta Niall teli szájjal.
-Tudom. Anyu mindig ilyen finomat csinál.-beszéltem én is teli szájjal.
-Én kész vagyok.-fogta meg a hasát Niall.
-Én is.-dőltem hátra a széken.-Ideje lenne menni, nem?
-De... Jól bezabáltam.-állt fel. Fel álltam én is, majd megindultam a nappaliba.
-Skacok... Nem kéne indulni?
-De...Menjünk.-álltak fel.
-Hát akkor... Örülök, hogy megismertelek titeket. És most már tudom, hogy Melanie biztonságban van...-folytatta volna, de közbeszóltam.
-Anyu! Nem kell félteni! Ahogyan Jake-val is elbántam.. Upsz!--kaptam szám elé.
-Mit csináltál Jake-val?!
-Kicsit felpofoztam. Nem hagyott békén...
-Jól van kicsim. Büszke vagyok rád.-adott egy puszit.-Na de menjetek, mert későre jár.-noszogatott ki minket az ajtón.
-Jó anyu. Jó éjt!-köszöntem el tőle, majd megpusziltam. A srácok és Liz is elbúcsúztak tőle.
-Hány óra?-kérdeztem, mikor kiértünk a kocsihoz.
-Három.-jött a válasz Louis-tól. Beültünk a kocsiba, majd elhajtottunk. A hazafelé vezető út is csendben telt. Mikor odaértünk kipattantam a kocsiból, majd bementem. Levettem a cipőmet, átvettem a papucsra, és az ajándékaimat, amiket behoztam magammal felvittem a szobába. Gondoltam elpakolom őket. Annyira szépek. Nagy nehezen felértem. Letettem őket az ágyra, majd kipakoltam a nagy szatyrokból. A ruhákat amiket kaptam betettem a bőröndömbe. Gondoltam holnap a Niall-től kapott pólót veszem fel. Valaki figyel, érzem. Megfordultam, majd Liam feje kandikált be az ajtón.
-Szia. Gyere be nyugodtan.
-Szia... Kérhetek tőled egy tanácsot?...-vakarta meg a fejét.
-Persze. Mondd.
-Hát... Arról lenne szó, hogy Sophia-nak holnap lesz a Szülinapja, és nem tudom mit vegyek neki.
-Húha... Nehéz eset... Mi a stílusa?
-Őszinte legyek? Nem tudom.-nevette el magát.
-Hát akkor vegyél neki egy ruhát, meg egy szép nyakláncot. Vagy nem tudom.-adtam szerény tanácsomat.
-Most adtál egy jó ötletet!-pattant fel, majd indult ki az ajtón.-Köszi!-kiabált még vissza.
-Nincs mit!-ezt is lerendeztük. Na pakoljunk tovább. Ezt ide, azt oda. Oké, ez kész is. Lemegyek iszok egy kakaót. Lefutottam a lépcsőn, be a nappaliba.
-Ki szereti a kakaót ó nélkül?
-Én!-kiabálta Louis.-Mi? Nem! Dehogy is! Ezt elcsesztem!-fogta meg a fejét, mire mindenki elröhögte magát.
-Na de akkor ki kér kakaót?-kiabáltam vissza a konyhából.
-Szerintem mindenki.-jött be segíteni Liz. Megcsináltuk a kakaókat, majd kivittük őket. Mindenki elvette a poharát, majd megittuk tévénézés közben. Jó két órát ülhettünk ott, és nézhettük a TV-t.
-Na én megyek alukálni.-állt fel Louis.
-Jó. Én meg csobbanok még egyet a medencében.-álltam fel én is.
-Ilyenkor??-csodálkozott Niall.
-Aham. Mért ne? Jó idő van.-indultam meg felvenni a fürdőruhám. Felértem, ledobtam magamrol a ruhámat, majd most másik fürdőrucit vettem fel:
.jpg)
Lefutottam, majd egyenest a medencéhez vettem az utamat.
-Ágyúgolyó!!-ugrottam bele. Tuti, hogy mindenki engem figyelt. Lebuktam a víz alá, majd kb öt percig lehettem lent, amikor valaki beugrott, és a nevemet kiabálta.
-Melanie!-Niall volt az. Lebukott Ő is, majd felhúzott. Direkt úgy csináltam, mintha "megfulladtam" volna.
-Melanie!-pofozgatott. Muszáj volt röhögnöm. Nem bírtam ki.
-Niall! Ne pofozz már! Nyugi van élek!-öleltem meg, mert rémült arcot vágott.
-Istenem! Ilyet többet ne csinálj!-ölelt meg szorosan.
-Jó... Csak meg fogok fulladni... ha nem engedsz el...-nyögtem ki nagy nehezen.
-Bocsi...-engedett el.-Csak tudod, nagyon fontos vagy nekem...
-Te is nekem. De megyek átöltözöm. Elég volt mára. Már így is fél hét.-álltam fel a földről, mivel oda tett le. Felballagtam a lépcsőn, majd beléptem a szobába. Átöltöztem most már a pizsamámba, mert álmos voltam. A sarokban megpillantottam Niall gitárját. Gondoltam játszok rajta egy 1D számot. Megfogtam, majd elkezdtem játszani a Story Of My Life-t. Közben énekeltem is. Olyan régen gitároztam már. Azt eddig nem mondtam hogy tudok, pedig már kiskorom óta játszom gitáron. Jó érzés volt újra a zene hatása alá esni. Mikor vége lett valaki tapsolt az ajtóban. Gyorsan odakaptam a fejemet. Niall volt az, és mosolygott.
-Hát... Ez valami csodás volt. Nem is tudtam, hogy gitározol.-ült le mellém.
-Köszi. Már kiskorom óta gitározok. Olyan hat évesen kezdhettem.-tettem vissza a gitárt a helyére.-Régen táncoltam is.-ültem le ismét.
-Wow. Ezeket miért nem mondtad még?
-Nem tudom. Csak úgy ki mentek a fejemből. Holnap milyen nap lesz?
-Szombat.
-Ez az! Holnap menjünk el egy táncsuliba! Légyszii!-bújtam hozzá mint egy macska.
-Oké. Ha te akarod...
-Mi a baj?
-Semmi. Csak nagyon megijesztettél az előbb.-csókolt meg.
-Ne aggódj. Itt vagyok. Csak játszottam egy kicsit... Mókás volt.
-Szerinted az volt, de szerintem nem. Na mind egy.-állt fel, majd odaballagott a szekrényéhez. Kivett belőle egy másik ruhát, majd kiment. Na mind egy. Gondoltam fellépek Twitter-re. Wow! Még száz követő, és mindegyik Niall-es. Ennyire még sosem örültem. A srácok is bekövettek. Visszakövettem őket. Pont jött be Niall.
-Kicsim ezt nézd! Plussz száz követő, és mind téged szeret!
-Muti!-ült le mellém. Megnézte őket.-Hát... Ez nagyon jól esett!
-Jól van na! Ne sírj te! Erős vagy. Inkább nekem kéne sírnom ilyen pasi mellett.-mosolyogtam, amiből nevetés lett.
-Aludjunk! Légyszi! Holnap erő kell a tánchoz.-bújtam be az ágyba.-Áhh! De előtte szólok a többieknek!-ugrottam ki belőle. Odafutottam a korláthoz, majd lekiabáltam.
-Skacok! Mi alszunk!-kiabáltam. Egy "Oké" jött válaszul. Visszafutottam, majd beugrottam az ágyba.
-Héé!-röhögött Niall.
-Mi az?-tettem a hülyét.
-Lassabban.-puszilt meg, de abból egy csókot csináltam. Eldőltünk az ágyon. Jó érzés volt.
-Na aludjunk.-dőltem le az ágyra normálisan.-Jóccakát!-húztam magamra a takarót.
-Jó éjt.-puszilt meg megint. Odabújtam hozzá, majd szépen lassan elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése