Reggel kipattantak a szemeim. Kiugrottam az ágyból, odabattyogtam a szekrényhez. Felvettem a tegnap kapott pólót Niall-től és egy fekete nadrágot. Megfogtam egy táncruhát, majd azt beledobtam egy szatyorba. Odamentem az édesen alvó Niall-hoz, majd elkezdtem neki beszélni:
-Niall... Kicsim ébresztő. Kilenc óra.-rázogattam meg egy kicsit.
-Jó, csak még öt percet.-fordult felém. Szemeit lassan kinyitotta. Jó alaposan végigmért, majd furán nézett.
-Hát te mióta vagy fent?
-Nemrég óta.-ültem le.-De akkor megyünk táncterembe?
-Persze. Felőlem mihelyst felöltöztem, kajáltam már mehetünk is.
-Oké... Akkor kelés!-keltem fel, majd megfogtam a kezét és felhúztam az ágyról.
-Oké oké tudok én is menni.-vigyorgott.
-Oké. Csak... táncolni akarook!-nyafogtam.
-Jó-jó, mindjárt megyünk!-mondta, majd kikutatta a ruháját. Én lefutottam a lépcsőn, majd elordítottam magam:
-JÓ REGGELT EMBEREK!!-kiabáltam, mire mindenki felém nézett.-Mi van?
-Mi ez a nagy öröm?-kíváncsiskodtak.
-Hát, megyek táncolni!!-csaptam össze két kezemet.
-Megint?? Végre megjött az eszed barátos ném!-ölelt át.
-Mi? Te táncolsz?-néztek furán a többiek.
-Ami azt illeti igen.-piruetteztem egyet.
-És ezt mi eddig miért nem tudtuk?
-Hát nem kérdeztétek...
-Én tudtam! Nekem elmondta Lizzie!-szólt közbe Zayn.
-Lizzie! Meglepinek szántam! Na mind egy...-vettem elő egy tányért. Elővettem a vajat, szalámit, majd megcsináltam a szendvicset. Ja és a zsemlét sem hagyom ki, hiszen anélkül nem lehet szendvicset csinálni. Elég vicces is lenne. Valaki befogta a szememet hátulról, és elváltoztatott hangon ezt mondta:
-Találd ki, ki vagyok!
-Niall!
-A fenébe! Honnan tudtad?-engedte le a kezeit szemem elől.
-Az illatod te butus!
-Jajj de hülye vagyok!-csapott a homlokára. Én csak mosolyogtam, majd megcsókoltam. Leültem a kanapéra, majd elkezdtem falatozni. Niall is bejött egy három emeletes szendviccsel a kezében.
-Nialler!-nevettem.
-Mi az? Éhes vagyok!-ült le mellém.
-Bocsi, nem szóltam.-folytattam az evést. Alig tudott beleharapni. Ott szenvedett mellettem, mint valami... valami kacsa, ami nem tud a víz alól feljönni. Vagy valami ilyesmi. Na mind egy. Az a lényeg, hogy jókat mosolyogtam, ahogy szenvedett. Miután végre megette azt az óriási szendvicset és én is, utána felmentünk a szatyromért. Gyorsan lehoztuk, majd elköszöntünk a többiektől.
-Sziasztok! Majd jövünk!-kiabáltuk.
-Oké!-jött a válasz a nappaliból. Felvettük a cipőinket, majd megindultunk volna, ha nem hagytam volna fent a tánccipőt.
-Várj! A tánccipőm...-futottam fel a lépcsőn. Gyorsan megfogtam, beledobtam a szatyorba, majd lementem.
-Mehetünk.-léptem ki az ajtón. Niall kiállt a kocsijával. Annyira szép volt.
Kiléptem a fültéböl. Odamentem a szatyorhoz, majd kivettem a cipőt is:
Niall csak nézett. Nem bírt megszólalni.
-Mi az? Láttál már fürdőruhában nem? Akkor ne nézz így, mert nem fogok táncolni.-veregettem meg a vállát.
-Jó, csak jól nézel ki.-kacsintott.
-Köszi.-mondtam bemelegítés közben. Niall csak nézett, hogy hajlítgattam magamat mindenfelé.
-Mi van?-kérdeztem a bemelegítés után.
-Semmi, csak milyen hajlékony vagy.-rázta meg a fejét.
-Na jó, akkor kezdjük.-kerestem egy magnót, majd beletettem egy CD-t. Pont a legnehezebb tánc ment. Niall leült egy székre és úgy figyelt. Volt benne minden. Nagyon régen táncoltam már ezt el, így nehezebben is ment, de megtudtam csinálni egy hibával. Régen mindig három-négy hibával csináltam, de most. Büszke vagyok magamra. Olyan jó érzés volt megint a tánc hatása alatt lenni. Amikor abbahagytam Niall csak ült a széken, mint egy legyökerezett fa, amit nem tudnak kiszedni a helyéről.
-Ügyes voltál.-kelt fel a helyéről, miután kijózanodott.
-Csak ennyi?-mentem oda hozzá. Hirtelen magához rántott, majd megcsókolt.
-Nem.-engedett el.-Mehetünk?
-Persze, csak átöltözöm.-fogtam meg a szatyrot, majd befutottam a fülkébe. Gyorsan átvettem, majd kimentem.
-Most már mehetünk.-fogtam meg a kezét. Kimentünk. Átballagtunk a másik oldalra, majd beültünk a kocsiba.
-Csodálom hogy nem vették észre a kocsimat.-szólalt meg félúton.
-Miért?
-Hát mert, olyan észrevehető.
-Ja, biztos.-mosolyogtam. Hazaértünk. Bementem a nappaliba. Nem is vagyok éhes. Na mind egy. A nappaliba voltak a többiek is.
-Na, milyen volt?-kérdezte Harry hülyeség nélkül.
-Mi van Hazza. Megkomolyodtál? Amúgy jó. Régen nem táncoltam ilyen jót.-vigyorogtam, majd leültem.
-Igen meg, ha tudni akarod!-pattant fel, majd felfutott a szobájába.
-Ennek meg mi a baja?-néztem utána furán.
-Honnan tudjam? Biztos szerelmes. Megint.-szólt utána Louis.
-Én felmentem!-szóltam a lépcsők elől. Gondoltam, hogy szétnézek a neten a családfámról. Tudom, hülyén hangzik, de kíváncsi vagyok. Felmentem, elővettem a laptopomat. Beírtam a Google-ba ezt: Melanie Clark családfa.Kidobott egy csomót, de az elsőt választottam. Ki is dobta egy ágrajzba. Az unokatesókon megakadt a szemem. Unokatesók. Első unokatestvér: Katy Anna Walls. Második unokatestvér: Zayn Jawadd Malik!!
-Úr Isten!-tettem le a laptopot, majd lefutottam Zayn-hez.
-ZAYN! ZAYN!-öleltem át.-Unokatesók vagyunk!-ott állt, mint egy fa. Nem hitt a fülének.
-M-mondd még egyszer?-dadogott.
-Unokatestvérek vagyunk! Méghozzá másodikok!-öleltem meg megint. Most visszaölelt, de szorosan.
-Akkor anyu ezért nem mondta meg a második unokatesómat.-dörmögte. Én csak elmosolyogtam.
-Mi ez a nagy ölelkezés?-kérdezte Niall.
-Unokatesók vagyunk.-karolt át.
-Csodás.-szomorodott el.
-Most mi a bajod?-mentem oda hozzá.
-Semmi. Csak mostanában nagyon összemelegedtetek Zayn-nel.
-És ez a bajod?-csodálkoztam.-Gondoltam, hogy valami családi izé van Zayn és én köztem. Hisz az unokatesóm.
-Jah. Hiszem ha látom.-flegmázott.
-Na jó. Most elmondod mi a bajod, vagy.. vagy nem tudom mi lesz!-emeltem kicsit feljebb a hangom.
-Ez! Ez a bajom! Amit mondtam az a bajom!-kiabált.
-Jó! Ha nem hiszed el, hogy unokatestvérek vagyunk, menj fel a szobádba, és nézd meg a laptopomat! Ja, és szólj, ha lehiggadtál!-kiabáltam vele én is, majd hívtam kutyusomat.-Suzie! Gyere! Elmegyünk innen.-fogtam meg a pórázát, majd beakasztottam a nyakörvébe. Felvettem a cipőmet, majd bevágtam magam után az ajtót, hogy mindenki hallja.
Niall szemszöge:
-Ezt jól megcsináltad haver.-veregette meg a vállamat Liam. Jó, tudom, elcsesztem. Nem gy kellett volna beszélnem vele. Felmentem a szobába. Leültem az ágyra, majd magam elé vettem a laptopját. Tényleg ott van. Második unokatestvér: Zayn Jawadd Malik. Azta de barom vagyok! Utána kell mennem! Most! Gyorsan lefutottam a lépcsőn, felvettem a cipőmet, majd kifutottam a házból. Nem tudtam merre mehetett. Elindultam a park felé.
Melanie szemszöge:
A parkba mentem. Nem tudtam jobb helyet. Olyan... olyan kavarodott ez a helyzet. Zayn az unokatesóm, Niall-al összevesztem emiatt. Mi jön még? Leültem egy padra, majd megsimogattam Suzie-t. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy hogyan történhetett meg ez. Valaki kiabállt utánam.
-Melanie!! Kicsim!-Niall volt az.
-Nem érdekelsz! Hagyj békén! Ha már hinni sem tudsz nekem, akkor hagyj békén!-futottam sírva Suzie-val. Nem állt meg. Ő is elkezdett futni. Mikor utolért, megragadta a karom, majd visszafordított.
-Hiszek neked! Figyelj, megnéztem a laptopod. Kérlek... Bocsáss meg.-mondta szipogva.-Kérlek...
-Komolyan... Nem bánod? De te bocsáss meg.
-Jó. Megbocsájtva. De mit nem bánok?
-Azt hogy unokatesók vagyunk Zayn-nel.
-Nem. Sőt. Most már örülök is neki, mert ez jobban össze fog kötni minket.-ölelt meg.
-Remélem.-öleltem vissza, majd megcsókoltam. Suzie csak leült és nézett minket.
-Szeretlek. Mindennél jobban.-mondtam sírva.
-Én is. De kérlek ne sírj.-emelte feel a fejemet, majd megcsókolt. Összekulcsoltam a kezünket, majd elindultunk hazafelé. Levettem Suzie-ról a nyakörvet.
-Nem fog elszökni?-nézett rám furán.
-Nem. Igaz Suzie?-simogattam meg a fejét.
-Kéne valami terv, hogy megszivassuk a többieket azzal, hogy soha többet nem megyek vissza.szólaltam meg egy idő után.
-Jó ötlet, de mi legyen?
-Nem tudom. Mondjuk az, hogy először bemegyek én, és odaállok eléjük, hogy: "Srácok! Ez így nem mehet tovább! Elköltözöm, és soha nem fogok visszajönni! Ne is keressetek!" Milyen?
-Hát... Jó. De akkor úgy legyen, hogy te mész be először és akkor én meg utánad. Odaállsz a srácok elé és mondod nekik. Aztán majd lesz ami lesz.-mondta mosolyogva.
-Jó. Rendben. Legyen így.-mosolygotam. Éppen odaértünk az ajtó elé. Merontottam, majd megálltam a srácok előtt.
-Srácok! Ez így nem mehet tovább! Elköltözöm, és soha nem fogok visszajönni! Ne is keressetek!-mondtam, mire Niall is bejött és mosolygott az ajtóban. Én pedig elröhögtem magam.
-Na jó! Ez... ez kész!!-röhögtünk Niall-al a képükön. Olyan siralmas képet vágtak.
-Mel! Ne ilyesztgessetek már!-ölelt meg Louis. Mi még mindig nevetteünk.
-Látnotok kellett volna a képeteket! Amúgy, bocsi, csak... csak... szórakoztunk egyet. A veszekedés az nem volt játék. Ez volt az.-ültünk le a srácok és Liz közé mikor lenyugodtunk.
-De, ugye akkor már nem haragszol ránk Niall?-bújt be az ajtó mögül Zayn.
-Nem. Ne aggódj.-mentem oda hozzá, majd vissza Niall-hez. És ezt csináltam még párszor, mire kérdőn néztek rám.
-Mi van?
-Miért járkálsz?-kérdezte Liam.
-Jaa... Hát csak semmi.
-Ja, jó.
-Én megyek aludni. Fáradt vagyok. Hány óra? Ja hiszen itt az órám. De hülye vagyok! Öt. Nem baj akkor is alszok!-morogtam. A többiek csak röhögtek. -Most mi van??
-Semmi, csak ahogy járkáltál fel-alá. Nevetséges.-kelt fel Niall.
-Hahaha. Nagyon vicces.-ütöttem bele a vállába.-Mentem aludni! Jó éjt!-futottam fel a lépcsőn. Bementem a szobába, majd megkerestem a pizsimet. Gyorsam lefürödtem magamra kaptam a pizsit, és visszamentem a szobába. Benyomtam a laptopom, felléptem Twitterre. Wow! Újabb kétszáz követő! Ennyi Directioner-t. Igaz én is az voltam, de most már Niall barátnője. Olyan érzésem van, mintha holnap nem kéne kimennem az utcára az este. Mind egy. Kiléptem Twitterből, lecsuktam a gépet, majd bebújtam a takaró alá. Fél hét körül elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése