(1. Fejezet) 3. Rész ~Új jövevény és lakótárs~

Már megint egy újabb nap telt el Apa halála óta. Azóta mindössze kétszer voltam benn dolgozni. A mai reggelem sem telt másképpen, az eddig megszokottakhoz képest. Tusolás, ruha, minimális smink. Ruhából feketét választottam. Mike annyira megértő volt, hogy adott pár szabad napot. Ma úgy döntöttem, hogy elmegyek egy állatmenhelyre, és kiveszek egy kutyát, és ha minden jól meg vele, akkor megtartom. Tervemhez híven elindultam az menhelyre. Mikor odaértem egy kedves portás fogadott. Körbevezetett, majd elmentem kutyát választani, persze kísérettel. Pár perc telt bele, de megtaláltam a számomra tökéletes kutyát. Őt választottam:

Neve: Suzie. Kor: 2 év. Fajta: Németjuhász.
Annyira aranyosan nézett, hogy nem volt kedvem ott hagyni szerencsétlen állatot. 
-Őt szeretném.-mondtam a sintérnek. Mihelyst kimondtam, már hozta is a pórázt, kihívta a kutyaházból Suzie-t, rátette a nyakörvet majd rácsatolta a pórázt. Átadta nekem a pórázt, majd odavezetett a pulthoz.
-Itt vannak a papírok. 3 hétig lehet tesztelni a kutyát.-mondta kedvesen.
-Köszönöm.
-Itt írja alá kérem.-mutatott a szaggatottan húzott csíkra.-Köszönöm.
-Akkor 3 hét múlva visszajövök, és megmondom, hogy hogyan teljesített Suzie. 
-Rendben.
-Viszlát!-köszöntem Suzie-val a kezemben.
-Viszlát.-hangzott a válasz.
Elindultunk kifele a menhelyről. Először hazafelé vettük az irányt, hogy megismerhessem a drága "új" kutyusomat. Végül is azért vettem, hogy ne unatkozzak, mert úgy is egyedül vagyok. Habár a barátnőm, Lizzie is ott van nekem, de mostanában alig találkozunk, mert ő még tanul. Tényleg! Felhívom, hátha ráér. Előkotortam a telefonomat a zsebemből és tárcsáztam Lizzie számát.
Kicsöng! Nagyszerű. Akkor az azt jelenti, hogy niIgen. Akkor egy óra mulva nálunk.ncs suliban!
-Haló?-szólt bele.
-Szia Lizzie!
-Á Mel! De régen láttalak és hallottalak! Mesélj mi újság?-bombázott a kérdésekkel.
-Na Liz! Nyugi! Jól vagyok. De...-álltam meg, mert elcsuklott a hangom.
-De?-kérdezte.
-Figyu. Nem telefon téma. Át tudsz jönni? Mert Suzie-t nem hagyhatom egyedül. Igen Suzie, majd mindent elmesélek.-mondtam, mielött megszólalt volna.
-Okés! 1 óra múlva jó lesz?-kérdezte furán.
-Igen. Akkor egy óra múlva nálunk.
-Oké! Akkor szia!-köszönt el már szinte kiabálva.
-Szia, de azért ne kiabálj!-kuncogtam, majd letettem a telefont. Pont haza értünk. Tuti jó! 
-Nos, Suzie,  íme az új otthonod.-vettem le a pórázt róla, majd felakasztottam a fogasra. Azonnal megtalálta a magának illő helyet a szobámban. A szekrényem mellett egy kutya méretű kosár díszelgett. Bevágódott a kosárba, majd álomra hajtotta édes kis buksiját. Én addig átöltöztem valami itthoni ruhába. Ezt választottam:

-Kész vagyok.-mondtam, és abban a pillanatban csengettek. 
-Megyeek!-ordítottam ki. Amint odaértem az ajtóhoz és kinyitottam barátnőm azonnal a nyakamba ugrott.
-Mel!
-Lizzie!-kezdtünk el röhögni.
-Gyere be.-invitáltam be a szobába. 
-És? Mizujs? Mi volt a telefonba az a De? És i az a Suzie?-döntötte magából a kérdéseket.
-Suzie!-kiabáltam a kutyámnak. Azonnal meghallotta, mert ár cammogott is ki kábult fejjel.
-Óó! De cuki vaagy!-ámuldozott barátnőm.
-Tudom!
-Nem te, te buta! A kutya!-röhögte el magát, majd megsimogatta Suzie fejét.
-Na de mi volt az a De? a telefonban?-kérdezte. Erre a kérdésére lefagyott a mosoly az arcomról.
-Hát...-kezdtem bele.
-Mi hát?
-Apa meghalt.-mondtam kedvetlenül, és odahívtam magamhoz Suzie-t, majd szorosan átöleltem.
-Mi?? Hogyan? Mikor? Miért nem szóltál?-halmozott ismét a kérdésekkel.
-Két napja szívrohama volt. Amikor bementünk hozzá odahívott és elköszönt tőlünk, és utána...-Ennél a résznél elcsuklott a hangom.-Azt mondta, hogy vigyázzunk egymásra. És elment.-borultam barátnőmre, és sírtam.
-Css...Ne sírj. Ő sem akarna így látni! 
Barátnőm odament a rádiómhoz, és bekapcsolta azt. Pont egy lassú szám ment, A(z) One Direction-tól a Summer Love. Ez valamennyire lenyugtatott. Lizzie látta rajtam, hogy még egy kicsit szontyoli vagyok, ezért elkezdett  bolondozni. Össze-vissza ugrált, cigánykerekezett, húzogatta a száját, hülye pofákat vágott. A végén már a hasamat fogva fetrengtem a földön a nevetéstől. Suzie meg csak ott ült és nézett. 
-Lizzie! Hagyd abba... Mindjárt megfulladok!.... Kérleek!-könyörögtem.
-Jó jó.
-Végre!-nevettem el megint magamat.
-Mi van?-kérdezte furcsa képet vágva.
-Ha láttad volna milyen képet vágtál!!-fetrengtem megint. Pár perc után leesett neki is, és már együtt fetrengtünk a földön. Mikor abbahagytuk a röhögést, vagy mit, nagy nehezen feltápászkodtunk a földről.
-Huh...Ez jó volt.-mondtam egy kicsit mókásan. 
-Aham...-mondat Lizzie is.
-Mi a baj?
-SEMMIII!!!-ugrott a nyakamba.
-Ááá Lizzie!! Mi van veled?
-Nem költözhetnék hozzád?-kérdezte bánatosan.
-De persze! De mi a baj?-kérdeztem bátortalanul.
-Háát... Ugyan az, mint amit a te szüleid mondtak.
-Jaa... Értem! Akkor nyomás! Hozd a cuccaidat te Mari néne!-tessékeltem ki az ajtón.
-Oké! Mindjárt jövök!
Mikor becsuktam az ajtót, Suzie odajött hozzám.
-Éhes vagy cukiság?-pont ekkor korgott a gyomra.
-Ezt igennek veszem.-röhögtem el magam.-Na lássuk csak, mi van itthon.-indultam a konyha felé.
Suzie pedig követett, mint akire rá vannak ragadva. Komolyan mondom, mint egy pióca. Odaértem a szekrényhez, majd kinyitottam. Nagy meglepetés. Nem volt semmi kaja.
-Jajj Suzie! Úgy látszik el kell mennünk kajáért, ha Lizzie vissza jött.
Pont ekkor tört be Lizzie az ajtón tele pakolva bőröndökkel, és táskákkal.
-Úr isten Lizzie! Ennyi cuccot!-nevettem el magam.
-Jól van Mel!-dobta le sorra a cuccait.
-De! El kéne mennünk vásárolni, mert Suzie már nagyon éhes.
-Ne aggódj, hoztam kutyakaját. 
-Istennő vagy Lizzie!!-ugrottam nyakába.
-Gyere Suzie!-mondtam drága kutyámnak, miután leszálltam barátnőm nyakából. Adtam neki kaját, majd visszasétáltam Lizzie-hoz. 
-Na és veled mizu Liz?-kérdeztem kíváncsian.
-Semmi különös. Csak az óta már volt egy pasim, Zayn. De sajna el kellett mennie, és a távkapcsolat meg nem nekünk való.
-Az a Zayn?-kiváncsiskodtam.
-Mármint? A főnököd Főnöke Zayn? Igen, Ő az. Zayn Malik.-mesélte.
-Óóó! Atya Úr Isteen!!-kiáltottam el magam.
-Mi van?
-Semmi-semmi. Csak...
-Mi csak?? Nyögd már ki!
-Niall-t a főnököm főnökjét leöntöttem kávéval amikor vittem az asztalhoz, és meghívtam kajálni. És igent mondott, utána meg hivott anyu, és a többit meg már tudod.
-Ó! Szent szar! De szerencsés vagy! Én már fél éve nem találkoztam Zayn-nel.-szomorodott el.
-Ne aggódj! Holnap bejössz velem dolgozni! Úgy is jönnek holnap!
-Jaj Melanie! Imádlaak!-ugrott a nyakamba.
-Na... De azért... Nem kell megfújtani!! mondtam levegőért kapkodva.
-Oh... Bocsi.
-Semmi!-mondtam, majd ránéztem az órára.-Úr isten! Már ennyi az idő?? Nyomás aludni!
Az alvás nagyon nehezem ment, ezért arra gondoltam, hogy holnap "lehet" összehozok egy régi párt, és holnap én is láthatom Őt. Azt hiszem beleszerettem. Ezekkel nyugtattam magamat, majd tíz óra körül át estem az álom édes világába.