Korán reggel valaki ugrál az ágyamon. Vagy inkább valakik.
-Jaj Lizzie, Suzie! Szálljatok le rólam! Kérlek!-könyörögtem nekik.
-Neem!-kiabálta el magát Liz.
-Na jó! Ha ti akarjátok!- urgrottam fel az ágyból és mindketten leestek az ágyról.Jót röhögtem rajtuk, majd kimásztam az ágyból. Lizzie már fel volt öltözve-ami azt jelenti, hogy indulásra készen állt. Mondhatom ő már fel van öltözve én meg még most kelek fel.
-Szuper.-mondtam magamnak.
-Mi szuper?-kérdezte Liz.
-Az hogy te már fel vagy öltözve. És mégis mikor keltél fel?-kérdeztem kiváncsian.
-Olyan fél órája. Ja és adtam Suzie-nak enni is.
-Köszi!-mondtam majd átöleltem.Gyorsan befutottam a fürdőbe, megmostam az arcomat, majd kiálltam a szekrényem elé.
-Na, ma mit vegyek fel Suzie?-kérdeztem drága kutyusomat, majd megsimogattam a fejét. Hosszas válogatás után erre esett a választásom:
-Lizzie! Gyere! Indulunk!-kiabáltam barátnőmnek. Suzie is odajött hozzánk elbúcsúzni. Mind a kettem megsimogattuk, majd elindultunk, természetesen most már az új kocsimmal, amit még anyutól kaptam.
-Wow! De jó kocsi!-ámuldozott barátnőm, hiszen a legujjabb kocsian a szeme előtt, ami nem más, mit egy Suzuki SX4.-Honnan van?
-Köszi! Anyumtól kaptam még apa halála előtt, csak eddig még nem használtam.
-Hát azt látom!-röhögte el magát.
-Na gyere! Szálljunk be!-mondtam, majd beszálltunk. Kocsival hamar oda lehet érni, úgy tizenöt perc, míg gyalog fél óra.
-Megjöttünk!-Lizzie, Ő
-Huh. De izgulok.
-Nem kell izgulni! Nyugi. Ott leszek veled.-nyugtattam meg. Miután láttam rajta, hogy egy kicsit lenyugodott bementünk.
-Reggelt!!-ordítottam el magam.
-Szia Mel!-köszöntek szinte egyszerre.
-Hű-ha! Ennyien ismernek??-kiváncsiskodott barátnőm.
-Igen. Nézd! Ott van Olív! Olív!! Szia!!-köszöntem neki.
-Szia Mel!-köszönt vissza nagy mosollyal az arcán drága uncsitesóm.
-Lizzie, Ő itt Olív Stew, az unokahúgom. Olív, Ő itt Lizzie Smith, a legjobb barátnőm.
-Örvendek.-fogtak kezet.
-Szin úgy.-mosolyodott el Liz.-Úgy látom mi nagyon jó barátnők leszünk!
-Melanie! Kérlek gyere az irodámba!-szólt a hangosbemondón Mike.
-Bocsi csajok, hív a kötelesség! Addig biztosan jól el lesztek.-mondtam majd megindultam Mike ajtaja felé. Mikor odaértem bekopogtam.
-Igen!?-hangzott bentről a válasz.
-Hivattál Mike?
-Igen. Szeretném, ha megmondanád ki az a lány, aki veled jött.
-Ő?? Ő a legjobb barátnőm. Miért? Talán zavar?-kérdeztem meglepődve.
-Nem, csak...-itt hírtelen abbahagyta.-Nem szeretném, ha a Fő Főnökök meglátnák itt a barátnődet.
-Mi ez miatt??A volt barátja a főnököm Főnöke!! Joga van itt lennie amikor csak akar!-mérgedtem egy kicsit be.
-Óhh... Nem tudtam.
-Na jó! Csak ez miatt?? Hmm.-keltem ki magamból igazán. Az nem lehet igaz, hogy a saját barátnőmet kicsapja egy ilyen ki ügy miatt. Ráadásul még pofátlanul is visszamondja, hogy "Óhh... Nem tudtam." Jaj de tudom ilyenkor sajnálni a Főnökömet. Most gyorsan magamban eldöntöttem, hogy mától már az Igazi Főnökeim a fönökeim.
-Igen! Csak ez miatt! Nem szeretném, ha mindenki előtt összejönne megint vele!-kiabált mostmár ő is.
-Jó, hát legyen! Szia! És a soha viszont nem látásra!-viharzottam ki az ajtón, majd jó hangosan bevágtam azt.
-Melanie!-hallottam a kiáltást mögülem, de nem fordultam vissza, hanem mentem Lizzie-hoz és húztam magam után. Az ajtónál beleütköztünk a Fő Főnökökbe.
--Áuh!...-kiáltott Lizzie, mert neki ment Zayn-nek.
-Bocsi Liz!-mondta megbánóan.
-Semmi.
-Áuuh!!-most én ütköztem neki egy erős, és izmos emberkének. Mindketten leestünk a földre.
-Bocsi!-segített fel a szőkeség. Azok a szép kék szemek. Elolvadok. Nem nem szabad! Ő a volt főnököm.
-Semmi gond.-mondtam kék szemét bámulva.
-Mi olyan érdekes?-kérdezte zavartan.
-Áh semmi, csak a szemed... Emlékeztet valakiére.
-Oh értem.-mosolyodott el.
-Hát akkor mi mennénk is.
-Ne! Maradjatok.-mondta Zayn.-Én szeretnék Lizzie-val beszélni.
-Én meg veled.-jelentette ki a mellettem álló Szőkeség.
-Akkor? Lizzie? Mi legyen? Maradjunk, vagy menjünk?-kérdeztem barátnőmet, aki Zayn karjai közt volt. "Áh! Ez az sikerült ismét összehoznom őket! Vagy is remélem." Gondoltam magamba.
-Rendben. Maradjunk.
-Akkor induláás! Nézzétek ott egy asztal! Pont üres!-kiabállt Niall, mert már biztosan éhes lehetett.
-Valaki éhes!-mondtam barátnőmnek, majd elkezdtünk röhögni.
-Mi ez a nyagy röhögés?-kérdezte Louis.
-Semmi!!-mondtuk egyszerre és megint kitört belőlünk a nevetés.
-Na jó! Ki vele!-erősködött Lou.
-Nem itt! Menjünk el hozzánk. Szólj a többieknek!-mondtam neki nevetés közben, két szuszra eldarálva.
-Oké!-mondta majd sarkon fordult. Láttam ahogy Niall-ék nagyon meglepődtek, hogy felhívtam őket hozzánk. Rám nézet és elkezdett mosolyogni, majd felálltak és elindultak felénk.
-Na? Indulhatunk?-kérdezte türelmetlenül Harry.
-Persze!-mondtuk egyszerre Lizzie-val. Elindultunk az utcán. Sokan megálították a srácokat.
-Itt lennénk.-mondtam, mikor a házunk elé értünk. Kinyitottam az ajtót, majd betessékeltem őket.
-Wow...! Takaros kis házikó!-jelentette ki Liam.
-Köszi!
-Nos? Miért is nem ott akartad elmondani, hogy min röhögtetek?-kezdett bele a lényegbe Louis. Erre megint kitört a nevetés. Lizzie már alig állt a lábán, amikor hírtelen megbotlott és elesett volna, ha Zayn nem fogja meg. Utána én mentem neki a szerkrénynek és az majdnem rámborul, ha Niall nem tartja meg.
-Köszi!-mondtam már nyugodtan. A többiek furcsán néztek rám és Lizzie-ra.
-Na? Mi olyan vicces?
-Csak az, hogy amikor Niall lerohamozta az asztalt, Mel odajött hozzám, és azt mondta, idézem: "Valaki éhes!".-utánozott barátnőm. Erre mindenki kitört röhögésbe, csak Niall állt ott mint egy kikarózott fa. Aztán pár percre rá neki is leesett, és velünk együtt feküdt a földön a nevetéstől.
-Mi a téma emberek?-kukkolt ki Harry a szobaajtóm felől. Ugy látszik megtalálta a magának tökéletes barátot, ugyan is Suzie feje ott kandikált ki Harry lába között. Erre aztán még hangosabb nevetés tört ki. Pár perc után mindenki felállt a földről, és bementünk a nappaliba. Mindenki leült egy-egy helyre.
-Ki kér kakaót??-ordítottam el magam.
-Én. Én. Én. Én. Én. Én is!-hangzottak sorban a válaszok.
-Okéé!-ugrottam fel a kanapéból. Kiértem a konyhába. Nem nagy kis helység, de azért szép. Egy falióra van a falon. A fal színe világoskék. Gyorsan elkészítettem a kakaókat, majd vittem is ki egy tálcán, mivel a kezemben nem tudtam volna kivinni egyszerre.
-Segítsek?-ugrott fel Niall.
-Nem köszönöm! Boldogulok.-és ebben a pillanatban beakadt a lábam a zsinórba.
-Ó a fenébeee!-estem el, és a kakaó szétfolyt a padlón. A poharak széttörve, sok kis darabra a földön hevertek.
-A francba!! Nem lehet igaz!-ez után káromkodtam magamba egy sort.
-Nyugi Melanie! Segítünk!-mondta Niall.-Igaz fiúk?-kérdezte, a fiúk pedig egyetértőem bólogattak.
-Köszönöm.-mondtam majd nagy nehezem felálltam, ám nem nagyon ment, mert fájt a lábam.
-Valaki segítene?-kérdeztem egy kicsit félve, de Niall már segített is. Mikor felálltam, megláttam, hogy egy üvegszilánk belement a lábamba. Niall észrevette, hogy mit bámulok. Egy kicsit megrázkódott. Odanyultam a szilánkhoz, megfogtam, majd erősen kirántottam. Mikor kirántottam azonnal ledobtam a véres szilánkot. Majdnem összeestem, annyira fájt.
-Úr Isten Melanie! Jól vagy?-rikoltozott kétségbeesve barátnőm, majd Zayn nyakába borult. Niall felkapott, bevitt a szobámba, majd letett az ágyamra. Telefonját gyorsan előkapta, majd tárcsázta a doki számát. Pár perc mulva meg is érkezett az orvos.
-Szerencsére nem érte el a csontot. Úgy látszik pár napig ágyban kell maradnia.-mondta a doki.
-De doki! Én nem tudok egész nap csak feküdni.
-Űlhet is.
-De én menni akarok! Ugy is uj munka kell!-hisztiztem.
-Hé Mel! Nyugi!-szólt rám a Szőkeség.
-Én nyugodt vagyok mint mindig!
-Na jó, én végeztem is!-mondta a doki.
-Viszlát!-mondtam flegmán, mivel nem engedett ki az ágyból. Niall kikísérte a dokit, majd visszajött.
-Nos? Hogy van a kis beteg?-kezdett apáskodni.
-Úgy tudom, hogy az apáskodás Liam dolga!-nevettem, de eszembe jutott apa halála.
-Mi a baj?
-Semmi.-szipogtam egyet. Éreztem ahogy egy könnycsepp legördül az arcomon, és azt követi a többi.
-Hé... Miért sírsz?
-Hívd be a többieket. Azt akarom, hogy ne csak te és Lizzie tudja.-mondtam, majd már ment is szólni nekik.
-Hivatott hölgyen?-kezdték el a hülyéskedést.
-Hé! Srácok, ne most! Tudom mit akar elmondani.-szólt rájuk Liz. Ahogy ezt kimondta Suzie is ott termett Harry mellett. Megpaskoltam az ágyat, hogy jöjjön fel. Fel is ugrott majd óvatosan odafeküdt a "rossz" lábam mellé.
-Na, mire vársz? Mondd. Öntsd ki a lelked Liam bácsinak.-mondta Liam.
-Hát jó. Amikor elkezdtem sírni, azért, mert apa meghalt. Szívroham. És azt ne kérdezzétek, hogy miért. A doki nem mondott semmit, és ráadásul holnap lesz a temetés! Úr Isten! Tényleg hogy fogok én oda elmenni? Anyám!-erre megint sírásba törtem ki.-A saját apám temetésére sem tudok elmenni amiatt a szerencsétlen lábam miatt!!-borultam Lizzie nyakába, majd mindanyian odajöttek és megöleltek.
-Héj Melanie! Mi elvihetünk, ha akarod.-szólalt meg a szőke barátom.
-Nem! Már így is sokat tettetek értem!-tagadtam meg ajánlását.
-De...-kezdett volna bele Louis, de közbeszóltam.
-Nincs semmi de! Vili? ÉN magam megyek el, ha az életem is kerül rá.-simogattam meg Suzie bungáját.
-Nem! Én akkor sem fogom megengedni, hogy egyedül legyél!-szólt közbe Niall.
-Boldogulok egyedül is Niall! Nem vagyok kisbaba! Oké? De a mankódat kölcsön adhatod, ha akarod.
-Hát legyen. Louis!
-Igen?
-Elhoznád a mankómat?
-Miért én?? Ajj!-nyavajgott galambimádó barátunk.
-Louis! Nézz rá!-szólt rá Zayn.
-Oké! Már itt sem vagyok!-mondta, és szélsebesen kivágtatott az ajtón.
-Na? Mit csináljunk?-kérdezte Liam.
-Üvegezzünk! Üvegezzünk! Üvegezzünk!...-kezdett bele Harry, de Liam félbeszakította.
-Akkor? Ki akar Üvegezni?-kérdezte elváltoztatott hangon.
-Én! Én! Én! Én nem tudom.-mondtuk sorba.
-Mért? Jó buli lesz!-szólt oda Niall, és megveregette a hátam.
-Ne ütögess! Allergiás vagyok rá!-szóltam rá.
-Oké!-ebben a pillanatban Louis robogott be az ajtón a két mankóval a kezében.
-Itt...A...Mankó!-lihegett.
-Mi van futottál Lou baba?-cseszegette Harry.
-Hé! Az én házamban nem!-szóltam Harry-re.
-Oké, de miért?
-Csak!
-Okés! Akkor Louis akarsz te is üvegezni?
-Igen!-válaszolt macska hangon.
-Niall! Hozol egy üveget? A konyhában találsz.-kérdeztem a Szőkeséget.
-Igen!-pattant fel mellőlem. Anyám! Az a haj! Na jó ezt visszaszívom! Kitörlés képpen megráztam a fejemet.
-Mi az? Csak nem megtetszett a Szőkeség?-jött oda Liam.
-Hát...-kezdtem volna bele, de Niall éppen akkor jött vissza.-Majd máskor.
-Oké.
-Na skacok? Kezdhetjük?-ültek le az ágyamra mindannyian.
-Ki kezd?-kérdeztem.
-Én én én!!-nyavajgott Louis.
-Tessék nyavajgi!-dobtam neki. Pörgetett egyet, majd Harry-nél állt meg.
-Nos... Lássuk csak. Á!! Megvan!! Harry, ki tetszik innen neked a legjobban?-kérdezte Louis furcsán vigyorogva.
-Lizzie! Csak vicceltem!! Nyugi! Hát persze hogy te!-mondta majd elnevette magát.
-Kössz szépen!-mondta Lizzie és Louis egyszerre.
-Szivi! Na de Én jövök!-mondta majd pörgetett. Liam-nél állt meg.
-Hány hónapja vagy együtt Sophie-val?-kérdezte.
-Ennél azért perverzebbre számítottam, de amúgy öt hónapja.
-Mi?? És erről nekünk nem is szóltál Apafej?-kérdezte Louis sértődött fejjel. Erre Liam röhögött egyet.
-Na én jövök!-dörzsölte meg a kezét mint egy bogár. Nálam állt meg az üveg.
-Lássuk csak Melani, Melanie, Melanie. Hmm... Szerinted ki a leghelyesebb közülünk?
-Huhh! Néhéz választás, de...Azt hiszem Niall.-mondtam, mire Niall ugrott egyet.
-Héé! És én??-nyavajgott Harry.
-Te nem! Hehe!
-Én jövök!!-mondtam, majd pörgettem. Niall-nél állt meg. Mit is kérdezhetnék tőle? Á megvan. Ez jó lesz.
-Nos Niall. Aki innen a legjobban tetszik neked, persze csak két lány van. Azt puszild meg! Na ki lesz az?-kérdeztem, majd magamban elhurráztam egy sort. Felállt, majd odasétált hozzám, hiszen az ágy másik végében ült. Kicsit elpirulva, de megpuszilt. A többiek elkezdtek húúzi.
-Ajj fejezzétek már be!!-dobtam oda egy párnát.
-Na én jövök!-ült vissza Niall a helyére. Pörgetett, majd Lizzie-nál állt meg.
-Lizzie! Kit szeretsz a legjobban?-kérdezte.
-Zayn-t!-mondta, majd odament hozzá és megpuszilta. Zayn mondott neki valamit, majd ő is megpuszilta. Így ment ez a játék még vagy két órán keresztül.
-Na srácok, én alszok. Kifeléé! Ugye tudjátok, hogy holnap lesz a temetés?
-Igen. Ne aggódj, minden rendben lesz!-nyugtatott barátnőm.
-Oké. Ne lepődjetek meg, ha holnap holtan találtok. Vagy nem.-mondtam.
-Hé! Nem fogsz meghalni! Vili? Te vagy a legerősebb!
-Okés de most már aludjunk!-mondtam, majd odahívtam Suzie-t. A srácok kimentek, én valahogyan átöltöztem. Éjjel nagy vihar lehetett, mert valaki bebújt mellém. Az a valaki átölelt, majd elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése