Prologus

Sziasztok idegenek én Molly C. meghoztam a prologust remélem elnyeri a tetszéseteket :)

Üresség!

Félelem!

Csalódottság!

Magány! 

Sötétség!

ezt mind éreztem akkor és most is érzem ezt a mérhetetlen fájdalmat , és sosem fogom fel hogy az elmúlás igen is valódi és hogy az élet nem örök. Melissa Clarc ő volt az a személy az életemben akit mindig is a legjobban szerettem aki a világot jelentette nekem ,de valaki elvette tőlem őt az én imádott húgomat . A legrosszabb benne az hogy tudom hogy nem csak ő tehet arról hogy már nincs velünk Melissa hanem én is . Az ön ostorozás egyik legszégyenteljesebb módját választottam a hallgatást mert úgy gondoltam hogy amit mások nem tudnak az számomra is elhalványodik ,de ez nem így van még annál jobban erősödik az emlék míg lassan félnem emészti az embert. Nem hagyhatom, hogy felemésszen nem, nem és nem. A húgom miatt nem. Tudom, azt akarná hogy boldog legyek de amíg a bűntudat ott van bennem addig nem fog menni. Le kell küzdenem ezt a mérhetetlen nagy sújt magamról és ez csak úgy lehetséges ha bosszút állok Rajta.Csak sajna ez nem fog olyan könnyen menni most hogy a szüleim már nem támogatnak. Azt mondták huszonegy évig eltartottak itt az idő gondoskodjak magamról és a nagy igényeimről. Annyiban még segítettek hogy kaptam egy lakást és egy kocsit de munkát magamnak kell találnom. Találtam is méghozzá nem is olyan szörnyűt bár egy olyan embernek kell dolgoznom akit szívből utálok és aki tönkretette az életemet de még mindig jobb mint a semmi nem de, és nem mellesleg a fizetés sem a legrosszabb. Bár mit is vártunk hogy egy One Direction kávéház felszolgálója minimálbérél fog dolgozni.